„Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” (2Kor 6:16)
Engedelmeskednünk kell országa törvényeinek, ki kell hoznunk magunkból a lehető legtöbbet. Buzgón kell művelnünk lényünk legmagasabb rendű erőit megemlékezve arról, hogy Isten tulajdonai, Isten épülete vagyunk. Naponta fejlődnünk kell. Még a bűnnek és szomorúságnak ebben a világában is – a legbuzgóbb és legállhatatosabb erőfeszítéssel felemelkedhetünk a legmagasabb lelki hatékonyság szintjére… Isten tetszésére kell lennünk. Ezt mi is megtehetjük, mert Énok is kedvében járt Istennek, noha romlott korban élt. És vannak Énokok a mi világunkban is.
Az emberi ház, Isten épülete, temploma alapos, éber, figyelmes őrködést igényel. Dáviddal együtt mondhatjuk: „Félelmetesen és csodálatosan teremtettél”. Isten munkáját meg kell becsülni, hogy nyilvánvalóvá legyen a mennyei univerzum és a hitehagyó faj előtt is, hogy férfiak és nők az élő Isten templomai.
A jellem tökéletessége, amit Isten megkíván, egész lényünk felkészítése arra, hogy az templommá legyen a Szentlélek számára. Az Úr az egész emberi szervezet szolgálatát igényli. Arra vágyik, hogy a férfiak és nők azzá legyenek, amit csak lehetővé tett számukra. Nem elég, ha csak a test bizonyos részeit használjuk. Minden részeit működésbe kell hoznunk, különben a szolgálat hiányos lesz…
A fizikai életet gondosan nevelni, művelni és fejleszteni kell, hogy férfiak és nők által az isteni természet megnyilvánulhasson a maga teljességében. Isten azt várja az emberektől, hogy használják a Tőle kapott értelmi képességüket. Azt várja tőlük, hogy minden értelmi erejüket Érte használják. Értelmüket az irányítás helyévé kell tenniük, mert annak ez a feladata. A mentális és fizikai erőket, az érzelmekkel együtt, úgy kell művelni, hogy azok elérjék a legnagyobb hatékonyságot. (Manuscript 130, 1899.)
