„És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta.” (Jn 1:32)
Minden dologban Krisztus a mi példaképünk. Atyjához intézett imájára válaszképpen megnyílt az ég, és a Lélek galamb formájában leszállt, majd megnyugodott rajta. Isten Szentlelke kapcsolatba lép az emberrel, és az engedelmesek és hűségesek szívébe költözik. Világosság és erő árad azokra, akik komolyan keresik őt, kérve, hogy bölcsességük legyen ahhoz, hogy ellenálljanak Sátánnak, és legyőzzék őt a kísértés idején. Mi is győzhetünk, ahogy Krisztus győzött!
Jézus buzgó imával kezdte el nyilvános szolgálatát. Az Ő példája bizonyítja azt a tényt, hogy az ima szükséges a sikeres keresztény élethez. Jézus állandó kapcsolatban volt Atyjával, és élete tökéletesen követhető mintául szolgál. Ő értékelte az ima előjogát, és munkájában meg is látszottak az Istennel való közösség eredményei. Ha megvizsgáljuk az életéről szóló feljegyzéseket, akkor azt látjuk, hogy minden fontos eseménynél elvonult a ligetbe, vagy a hegyek csendjébe, és komoly, könyörgő imával fordult Istenhez. A hatalmas csodákat megelőző éjszakákat rendszeresen imával töltötte. Az ilyen éjszakai imaidőszakok alkalmával, a munkával töltött nap után együttérző szívvel
küldte el tanítványait, hogy térjenek haza otthonaikba pihenni és aludni, míg ő erős sírás és könnyek között Isten elé tárta az emberiség érdekeit szolgáló legkomolyabb kéréseit.
Jézusnak – válaszul imájára – Isten kegyelme adott erőt a munkához, és készítette fel Őt a megpróbáltatásokra. A mi keresztényi életünk sikere is Istentől függ, és Krisztus példája megnyitja számunkra az utat, melyen járva az erő soha ki nem fogyó forrásához juthatunk el, melyből kegyelmet és erőt meríthetünk ahhoz, hogy az ellenségnek ellenállva győztesen kerüljünk ki a harcból. A Jordán partján Krisztus az emberiség képviselőjeként ajánlotta fel imáját; a megnyíló ég és az elismerő hang pedig biztosít bennünket arról, hogy Isten – Fia érdemei által – elfogadja az emberiséget. (Signs of the Times, 1893. július 24.)
