A szívünkben lévő kovász

    „És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.” (Lk 13:20-21)

    Ez a példázat az evangélium mélyreható, és magába olvasztó erejét ábrázolja. Ez azért szükséges, hogy az egyházat isteni hasonlatosságra alakítsa át azáltal, hogy egyenként a tagok szívében munkálkodik. Ahogy a kovász megkeleszti a tésztát, úgy dolgozik a Szentlélek is az emberi szívben, úgy, hogy annak minden képességét és erejét felhasználja, és összhangba hozza Krisztussal a lelket, a testet és az elmét.

    A példázatban az asszony a lisztbe tette a kovászt. Ez azért volt szükséges, hogy egy igényt kielégítsen. Ezáltal Isten azt akarta megtaníttatni velünk, hogy az ember önerejéből nem tudja elérni az üdvösséghez szükséges dolgokat. Pusztán akarata által nem tudja megváltoztatni önmagát, ezt a munkát az isteni kovász végzi el. Átalakító és újjátevő hatalma által változást hoz létre az emberi szívben. Új gondolatok, új érzések, új célok ébrednek benne. Az ember nem kap új képességeket, de meglévő képességei megszentelődnek. A lelkiismeret, mely mindezideig halott volt, most új életre kel. Az ember önmagától nem tudja ezt a változást létrehozni, csak a Szentlélek képes erre. Akik üdvözülni szeretnének, legyenek bár alsóbb vagy felsőbb körökből, szegények vagy gazdagok, mindannyiuknak alá kell vetniük magukat ennek a hatalomnak. Ezt az igazságot Jézus Nikodémusnak mondott szavai mutatják be: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. … Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.” (Jn 3:3-8)

    Ha elménket Isten Lelke irányítja, megértjük a kovász példázata általi tanulságot. Akik az igazság előtt megnyitják szívüket, hogy befogadják azt, felismerik, hogy Isten Igéje a jellem átformálásának nagy eszköze. (Review and Herald, 1899. július 25.)

    Ellen White
    Az Istennel való közösség elősegíti a jó gondolatokat, a nemes törekvéseket, az igazság tiszta megértését és magasztos tervek készítését. Azokat akik ilyen formán lelküket Istenhez kötik, Ő elismeri fiainak és lányainak. Ök, folytonosan, feljebb és feljebb emelkednek, Istent és az örökkévaló dolgodat világosabban látják, addig, amíg Isten őket is a világosság és a bölcsesség csatornájává tudja váltóztatni a világ számára.

    Din aceeași categorie

    Krisztus a Bíró

    „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján 5,22)„Tanításaiban Krisztus...

    Az utolsó ítélet

    „És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd...

    Az új Jeruzsálem elleni támadás

    „Sátán… kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket… hogy egybegyűjtse őket háborúra…” (Jel...

    A második feltámadás

    „Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld...

    Publicate astăzi

    Luna Șebat

    Orice s-ar întâmpla în viața cuiva de lângă noi, să nu facem niciodată presupuneri grăbite și să considerăm că necazul lui se datorează faptului că e părăsit de Dumnezeu. Trebuie să fim conștienți că, atunci când cineva trece prin experiențe triste sau dureroase, acel om e poate cel mai aproape de Dumnezeu. Sub nicio formă să nu ne erijăm noi în unelte de pedeapsă pentru cineva, ci, dimpotrivă, să ne aplecăm și să-l ridicăm pe cel căzut sub povară chiar și în cazul unei vinovății evidente. Dacă nu cel căzut, atunci cine să aibă nevoie de ajutor și de înțelegere din partea cuiva care se consideră copil al lui Dumnezeu?

    Totul strălucește

    În ziua aceea, când va veni să Își ia pietrele prețioase, ne vom putea așeza cu bucurie alături de ceilalți care au trecut prin procesul de lustruire, ca să strălucim ca stelele, pentru totdeauna.

    Cea mai mare speranță

    În momentele de descurajare, spune alături de psalmist: „Tu eşti ocrotirea mea, Tu mă scoţi din necaz, Tu mă înconjori cu cântări de izbăvire”. Apoi continuă să-ţi imaginezi şi să meditezi asupra stării de bucurie eternă promisă de versetul de astăzi. Această promisiune este validă nu numai pentru veşnicie, ci şi pentru astăzi.

    Ajutor, mă pierd!

    Doamne, dă-le discernământ copiilor noștri și putere pentru biruință! PROVOCARE: Roagă-te astăzi ca Dumnezeu să îți dea puterea de a evita să privești sau să te gândești la lucruri imorale sau care îți pot sugera gânduri imorale!

    Krisztus a Bíró

    „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján 5,22)„Tanításaiban Krisztus...