Életadó erő

    „Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, monda nékik: Vajon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha Vagyon-é Szent Lélek.” (ApCsel 19:1-2)

    Sokan ma is éppoly tudatlanok a Szentléleknek az emberi szívben végzett munkája felől, mint voltak az akkori hívők Efézusban; Isten Igéje pedig egyetlen igazságot sem tanít világosabban, mint ezt. Próféták és apostolok tárgyalták ezt a kérdést. Krisztus maga irányítja figyelmünket a növényvilágban látható fejlődésre, hogy ezzel Lelke működését szemléltesse a lelki élet kialakulásánál. A szőlőtő gyökeréből áradó nedv szétoszlik a vesszőkben, fenntartja a növekedést, létrehozza a virágzást és gyümölcstermést.

    Ez áll a Szentlélek életadó erejére is; az Üdvözítőből fakad, áthatja a lelket, újjászül; megtisztítja szándékainkat és hajlamainkat. Még a gondolatokat is alárendeli Isten akaratának és alkalmassá teszi az embert arra, hogy szent cselekedetek dicső gyümölcseit érlelje. A lelki életnek ez a Szerzője láthatatlan; emberi tudomány nem adhat magyarázatot arra nézve, hogy ennek az életnek hogyan leszünk és maradunk részesei. A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet világának törvényeivel. Noha a természetes életet pillanatról pillanatra isteni erő tartja fenn, annak megőrzése mégsem történik szemmel látható csoda által, hanem azon áldások hasznosításával, amelyek rendelkezésünkre állnak. Hasonlóan a lelki életet is azok az eszközök tartják fenn, amelyeket a gondviselés juttat számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Ef 4:13), akkor az élet kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell, munkálkodni, imádkozni és minden dologban betartani azokat a tanításokat, melyeket Isten adott Igéjében. (The Acts of the Apostles, 284-285. oldal)

    Ellen White
    Az Istennel való közösség elősegíti a jó gondolatokat, a nemes törekvéseket, az igazság tiszta megértését és magasztos tervek készítését. Azokat akik ilyen formán lelküket Istenhez kötik, Ő elismeri fiainak és lányainak. Ök, folytonosan, feljebb és feljebb emelkednek, Istent és az örökkévaló dolgodat világosabban látják, addig, amíg Isten őket is a világosság és a bölcsesség csatornájává tudja váltóztatni a világ számára.

    Din aceeași categorie

    Krisztus a Bíró

    „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján 5,22)„Tanításaiban Krisztus...

    Az utolsó ítélet

    „És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd...

    Az új Jeruzsálem elleni támadás

    „Sátán… kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket… hogy egybegyűjtse őket háborúra…” (Jel...

    A második feltámadás

    „Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld...

    Publicate astăzi

    Luna Șebat

    Orice s-ar întâmpla în viața cuiva de lângă noi, să nu facem niciodată presupuneri grăbite și să considerăm că necazul lui se datorează faptului că e părăsit de Dumnezeu. Trebuie să fim conștienți că, atunci când cineva trece prin experiențe triste sau dureroase, acel om e poate cel mai aproape de Dumnezeu. Sub nicio formă să nu ne erijăm noi în unelte de pedeapsă pentru cineva, ci, dimpotrivă, să ne aplecăm și să-l ridicăm pe cel căzut sub povară chiar și în cazul unei vinovății evidente. Dacă nu cel căzut, atunci cine să aibă nevoie de ajutor și de înțelegere din partea cuiva care se consideră copil al lui Dumnezeu?

    Totul strălucește

    În ziua aceea, când va veni să Își ia pietrele prețioase, ne vom putea așeza cu bucurie alături de ceilalți care au trecut prin procesul de lustruire, ca să strălucim ca stelele, pentru totdeauna.

    Cea mai mare speranță

    În momentele de descurajare, spune alături de psalmist: „Tu eşti ocrotirea mea, Tu mă scoţi din necaz, Tu mă înconjori cu cântări de izbăvire”. Apoi continuă să-ţi imaginezi şi să meditezi asupra stării de bucurie eternă promisă de versetul de astăzi. Această promisiune este validă nu numai pentru veşnicie, ci şi pentru astăzi.

    Ajutor, mă pierd!

    Doamne, dă-le discernământ copiilor noștri și putere pentru biruință! PROVOCARE: Roagă-te astăzi ca Dumnezeu să îți dea puterea de a evita să privești sau să te gândești la lucruri imorale sau care îți pot sugera gânduri imorale!

    Krisztus a Bíró

    „Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján 5,22)„Tanításaiban Krisztus...