„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.” (Zak 10:1)
Keleten a korai eső vetésnek idején esik. Ez az eső szükséges ahhoz, hogy a mag kicsírázzék. A termékenyítő záporok hatására a gyenge hajtások felnövekednek. A késői eső, mely nem sokkal az idény vége előtt esik, megérleli a gabonát és felkészíti az aratásra. Az Úr e természeti jelenségeket a Szentlélek munkájának ábrázolására használja.
Ahogy a harmat és az eső lehull, hogy általa kicsírázzék a mag, majd később, hogy beérlelje a termést az aratásra, úgy adja a Szentlelket is, hogy lépésről lépésre előre vigye a lelki növekedés folyamatát. A gabona learatása jelképezi Isten kegyelmi munkájának befejezését a szívben. A Szentlélek ereje által az ember jellemében tökéletesen kialakul Isten képmása. Nekünk teljesen át kell alakulnunk Krisztus hasonlatosságára…
Sokan súlyosan elmulasztották elnyerni a korai esőt. Nem tartottak igényt minden lehetőségre, amit Isten biztosított számukra. Ők azt várják, hogy a hiányt majd a késői eső pótolja. A kegyelem legbőségesebb áradásakor akarják megnyitni szívüket, hogy megkapják azt. Ezzel félelmetes hibát követnek el. Folyamatosan előre kell haladnia a munkának, melyet Isten azzal kezdett, hogy fényét és az ismeretet árasztotta rá. Mindenkinek egyénileg kell felismernie saját szükségleteit. A szívből el kell távolítanunk minden szennyet, és meg kell tisztítanunk ahhoz, hogy a Lélek beköltözhessék.
A korai tanítványok úgy készültek a Szentlélek pünkösdnapi kitöltetésére, hogy megbánták, majd elhagyták bűneiket, és komoly imával odaszánták magukat Istennek. Ugyanezt a munkát kell nekünk is elvégeznünk, csak nagyobb mértékben. S akkor az emberi hírnöknek csak az áldást kellene kérnie, és várnia, hogy az Úr tökéletesen bevégezze az általa elkezdett munkát. Isten az, aki elkezdte a munkát, és be is fogja fejezni: teljessé teszi az embert Jézus Krisztusban. Azt a kegyelmet azonban, amit a korai eső jelképez, nem szabad nélkülöznünk. Csak azok fogják megkapni a nagyobb világosságot, akik a szerint a világosság szerint élnek, amit már megkaptak. Ha napról napra nem haladunk előre a keresztényi erények bemutatásában, akkor fel sem fogjuk ismerni a Szentléleknek a késői esőben történő megnyilvánulását. (Review and Herald, 1897. március 2.)
