„Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által.” (Ef 1:4)
Hinnünk kell, hogy Isten üdvösségre választott ki bennünket, a hit gyakorlása, Krisztus kegyelme és a Szentlélek munkája által. Dicsérjük és dicsőítsük hát Istent azért, hogy ilyen csodálatosan kinyilatkoztatta a részünkről meg nem érdemelt kegyelmét! A lelket Isten szeretete vonzza Krisztushoz, hogy Ő irgalmasan elfogadja, majd bemutassa Atyjának. A Szentlélek munkája által Isten és a bűnös közötti kapcsolat helyreáll.
Mennyei Atyánk ezt mondja: Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. Megbocsátó szeretetet tanúsítok irántuk és rájuk árasztom örömömet. Kincseim lesznek, magamnak alkotott nép, akik hirdetik dicséretemet! (Lásd: Jer 30:22; 31:1, 33; 2Móz 19:5; Ésa 43:21)
Krisztus hívja a lelkeket magához. Jelenlegi és jövőbeni érdekünk is az, hogy meghalljuk hívását és válaszoljunk rá. Jézus mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15:16) Így hát mindenki, aki Isten gyermeke, válaszoljon Krisztus hívására és oda álljon, ahol a mennyei fény reá bocsátja sugarát, és ahol felismerik, mit jelent Krisztus szavai hallgatójának és megtartójának lenni; mit jelent követni a világ Világosságát, és mit jelent, ha a Szeretett Fiú elfogadja.
Isten minden lehetőt megtett az emberiség üdvössége érdekében. Egyetlen ajándékában a menny összes kincsét kiárasztotta. Ő hívja, kérleli és sürgeti, de nem kényszeríti az embereket arra, hogy hozzá jöjjenek. Várja, hogy együttműködjenek vele.
Az akarat átadására vár, s arra, hogy kiáraszthassa a bűnösre kegyelmének gazdagságát, melyet a világ megalapítása óta számára tartogatott. … Az Úrnak nem az a terve, hogy megbénítsa az emberi erőt; hanem az, hogy az Istennel való együttműködés által az ember sokkal hatékonyabb munkás lehessen az Ő kezében. … Az Úr megadja az embernek azt az előjogot, hogy együttműködjék vele. (The Messenger, 1893. április 26.)
Ellen G. White
