„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:19-20)
Az emberben egy felülről jövő, és rajta kívül álló erőnek kell munkálkodnia, hogy szilárd anyagok épülhessenek be jellemének épületébe. A lélek belső szentélyében Istennek kell lakoznia. „Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.” (2Kor 6:16) „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.” (1Kor 3:16-17)
„Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef 2:18-22)
Az ember nem építheti fel önmagában a Lélek lakhelyét, és ha az emberi akarat nem működik együtt az isteni akarattal, akkor az Úr sem tud semmit tenni érte. Az Úr a nagy Építőmester, és az emberi munkás vagy együttműködik az isteni munkással, vagy nem lesz készen az épület. Minden hatalom Istené, és minden dicsőséget Istennek kell tulajdonítani, a felelősség mégis az emberi eszközön nyugszik; mivel az ember közreműködése nélkül Isten semmit sem tud tenni. (Review and Herald, 1892. október 25.)
Ellen G. White
