„És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 37:14)
Az életre keltés nem az emberi munkás feladata. Ezt a részt – az élettelen lelki természet munkára serkentését – Izrael Ura és Istene végzi el. A Seregek Ura leheletének kell átjárnia az élettelen testeket. Az ítéletkor, amikor minden titok napfényre kerül, tudjukmajd meg, hogy Isten hangja szólt az emberi eszközökön keresztül, ő élesztgette az eltompult lelkiismeretet, ő serkentgette az élettelen képességeket s indított bűnösöket töredelmes bűnbánatra és a bűnök elhagyására. Akkor világosan fogjuk látni, hogy a Jézus Krisztusban való hit az emberi eszközök közreműködésével jutott el a kereső lélekhez, s a mennyből lelki életet adó lehelet áradt reá, aki törvényszegéseiben és bűneiben halott volt, de most lelki életre serken fel.
A száraz csontok hasonlata azonban nemcsak a világra alkalmazható, hanem azokra is, akik nagy világossággal voltak megáldva; mert ők is olyanok, mint a völgyben heverő csontvázak. Bár testük külseje szerint emberi formájuk van, de nincs lelki életük. A példázat azonban nemcsak az emberek alakjához kapcsolja a száraz csontokat, hiszen nem elég, ha a végtagok és a vonások szimmetrikusak. Az élet leheletének kell átjárnia a testeket, hogy egyenesen álljanak és gyorsan munkába tudjanak állni. Ezek a csontok Izráel házát, Isten egyházát jelképezik; és az egyház reménységét, a Szentlélek éltet adó befolyását. Az Úrnak kell rálehelnie a száraz csontokra, hogy azok életre keljenek.
Minden emberi képviselőben élnie kell a Szentlélek éltet adó erejének, hogy minden lelki izom és ín mozgásban legyen. A Szentlélek és Isten lehelete nélkül eltompul a lelkiismeret és nincs lelki élet. Sok, lelki életet nélkülöző hívő neve szerepel a gyülekezeti névsorokban, de az ő nevük nincs beírva az élet könyvébe, mely a Bárányé. Az egyház tagjai lehetnek, de az Úrral nincsenek kapcsolatban. Lehet, hogy kitűnően látnak el egy bizonyos feladatkört, és élő emberként tartják számon őket, de sokaknak közülük azt mondja az Úr: „…az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” (Jel 3:1) (The SDA Bible Commentary, Ellen G. White Comments, 4. kötet, 1165-1166. oldal)
Ellen G. White
