„Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Ef 4:23-24)
Amikor Isten eltervezte, hogy az isteni képmást helyreállítja az emberben, gondoskodott arról, hogy a Szentlélek hathasson emberi elmékre, és hogy Krisztus jelenlétét képviselje, mintegy az emberi jellem átalakító erejét. Amikor elfogadják az igazságot, az emberek Krisztus kegyelmét fogadják be és arra a munkára szánják oda megszentelt emberi képességeiket, melyre Krisztus kötelezte el magát – és ekképpen Isten munkatársaivá válnak. Mindez azért történik, hogy az emberek Isten küldöttei legyenek, s hogy értelmük felfogja az isteni igazságot. De kérdezem én az egyháztól: Megfeleltek-e ti ennek a célkitűzésnek? Betöltöttétek-e Istennek arra vonatkozó tervét, hogy szétárasszátok az isteni igazság fényét és a kívülállóknak szétosszátok az igazság drága kincseit?
Vajon mit gondolnak Isten angyalai, amikor lenéznek Krisztus egyházára, és látják, milyen lassan mozognak azok, akik azt vallják magukról, hogy Krisztus követői, akik az igazság világosságát árasztják az erkölcsi sötétségben lévő világra? A mennyei lények tudják, hogy az erő legfőbb központja a kereszt. Tudják, hogy a bukott ember a kereszt által engesztelődhet ki, és juthat egységbe Istennel. A mennyei tanács letekint rád, aki azt vallod, hogy elfogadtad Krisztust személyes Megváltódnak, hogy lássa, vajon megismerteted-e az üdvüzenetet azokkal, akik a sötétségben vannak? Figyelik, hogyan ismerteted a Szentlélek kiárasztásának jelentőségét; azt, hogy ennek az isteni küldöttnek a munkája nyomán hogyan ábrándul ki az emberek bűn által megrontott és beszennyezett elméje Sátán csalásaiból és mutatványaiból, és hogyan fordul egyedüli
reményéhez és személyes Megváltójához, Krisztushoz.
Krisztus mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon…” (Jn 15:16) Mint Krisztus követe, kérlek titeket, akik e sorokat olvassátok, hogy vegyétek a hívást komolyan ma, amikor halljátok. „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” (Zsid 4:7) Pillanatnyi késlekedés nélkül kérdezd meg magadtól: „Mit jelentek én Krisztusnak?” „Mit jelent nekem Krisztus?” „Mi az én munkám?” „Milyen gyümölcsöt termek?” (Review and Herald, 1895. február 12.)
Ellen G. White
