„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36:26-27)
Az emberi szív a Szentlélek lakhelye lehet. Krisztus békessége, amely minden értelmet felülhalad, szívedben lakozhat, kegyelmének átformáló ereje munkálkodhat életedben,és felkészíthet téged a dicsőség országára. Ha azonban értelmed, idegrendszered és izmaid mind-mind éned szolgálatában állnak, nem Istent és a mennyet tekinted legfontosabbnak életedben. Lehetetlen, hogy jellemedbe belesződd Krisztus kegyelmét, amíg minden erődet a világi dolgoknak szenteled.
Lehet, hogy éned dicsőségére sikeresen halmozod kincseidet a földön, de: „ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:21) Az örök érdekek másodlagossá válnak számodra. Lehet, hogy részt veszel az istentisztelet külsőségeiben; de szolgálatod utálatos lesz a menny Istene előtt. Nem szolgálhatsz egyszerre Istennek és a mammonnak. Vagy Istennek adod szívedet és akaratodat, vagy erőidet a világ szolgálatába állítod. Isten nem fogadja el a félszívvel végzett szolgálatot.
„A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz.” (Lk 11:34) Ha a szem őszinte, és az ég felé fordul, a lelket mennyei világosság fogja betölteni, s a földi dolgok jelentékteleneknek és visszataszítóaknak fognak tűnni előtted. Szíved szándéka megváltozik és megfogadod Jézus figyelmeztetését. Kincseidet a mennyben fogod gyűjteni. Gondolataid az örökkévalóság nagy jutalmára fognak összpontosulni. Minden tervedet a jövő, az örök élet szempontjából fogod készíteni.
Vonzódni fogsz lelki kincsedhez. Nem fogsz földi érdekeidért harcolni, hanem minden üldöztetésed közepette csendesen ezt kérdezed: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6) (Review and Herald, 1888. január 24.)
Ellen G. White
