„És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.” (Ésa 6:7)
Az Úr mennyei ajándékai által bőségesen biztosított mindent népe számára. A földi szülő nem adhat gyermekének megszentelt jellemet, még csak saját jellemét sem tudja átadni. Egyedül Isten képes átalakítani bennünket. Krisztus rálehelt tanítványaira és így szólt: „Vegyetek Szent Lelket.” (Jn 20:22)
Ez a menny nagy ajándéka. A Lélek által Krisztus saját szentségét adta át nekik. Felruházta őket hatalmával, hogy lelkeket nyerjenek az evangélium számára. Így képességeikben Krisztus nyilvánulhat meg, szavaik által ő beszélhet. Előjoguk: ezután egyek lesznek Mesterükkel. Nagy becsben kell tartaniuk parancsolatait, és Lelke fogja vezetni őket. Szavaiknak megszentelt szívből kell eredniük és megszentelt ajkakról szólniuk. Többé nem saját, önző életüket élik, hanem Krisztus él bennük, Ő szól általuk. Jézus azt a dicsőséget adja nekik, mely övé és Atyjáé volt, így egyek lehetnek Istenben.
Az Úr Jézus a mi nagy főpapunk, közbenjárónk a mennyei szentélyben. Nem értékeljük ünnepélyes helyzetünket, hogy az Ő szolgái lehetünk. Jelenlegi és örök jólétünk szempontjából fel kell ismernünk ezt az összefüggést. Ha az Ő gyermekei vagyunk, akkor a keresztényi testvériség kötelékei fűznek össze bennünket, szeretjük egymást, ahogy Ő szeretett minket, s szent kapcsolatban egyesülünk azokkal, akiket a Bárány vére megmosott. Mivel összeköttetésben vagyunk Krisztussal és Istennel, testvérekként kell szeretnünk egymást.
Hála Istennek nagy Főpapunkért, Jézusért, Isten Fiáért, aki felment a mennybe. Krisztus nem kézzel épített szenthelyre ment be, hanem a valóságosba, a mennyeibe, s most Isten színe előtt esedezik érettünk. Saját vére jogán ment be egyszer s mindenkorra a mennyei szentélybe, hogy örök üdvösséget szerezzen számunkra. (General Conference Bulletin, 1899. negyedik negyedév)
Ellen G. White
