„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51:12)
„Tiszta szívet teremts bennem.” Ez a keresztényi jellem legalapvetőbb kiindulópontja; mert a szívből erednek az élet dolgai. Ha mindenki – lelkészek és tagok egyaránt – gondoskodnának arról, hogy szívük Istennel rendben legyen, akkor az elvégzett munkának sokkal több eredményét látnánk. Minél fontosabb és felelősségteljesebb a munkátok, annál szükségesebb, hogy szívetek tiszta legyen. Isten biztosítja a szükséges kegyelmet, és a Szentlélek ereje fogja kísérni minden ilyen irányú erőfeszítésedet.
Ha Isten minden gyermeke komolyan és kitartóan keresné Őt, akkor a kegyelemben való növekedésük sokkal nagyobb mértékű lenne. Megszűnnének a pártoskodások, a hívőknek szívük-lelkük egy lenne, tisztaság és szeretet uralkodnék az egyházban. Szemlélés által alakulunk át. Minél többet szemléled Krisztus jellemét, annál jobban átalakulsz az ő képmására. Jöjj Jézushoz úgy, ahogy vagy! Ő elfogad téged, és új, Istent dicsérő éneket ad ajkadra.
„Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.” (Zsolt 51:13) A megtérés, ugyanúgy mint a megbocsátás, Isten Krisztus általi ajándéka. A Szentlélek befolyására győződünk meg bűneinkről, és érezzük meg, hogy megbocsátásra van szükségünk. Csak a töredelmes lélek kap bűnbocsánatot, de az Úr kegyelme az, mely bűnbánatra készteti a szívet. Ő ismeri minden gyengeségünket és gyarlóságunkat, és segíteni fog nekünk. Meghallgatja a hittel mondott imát; de imánk őszinteségét csak úgy tudjuk bizonyítani, ha erőfeszítéseket teszünk azért, hogy összhangba
hozzuk önmagunkat a nagy erkölcsi mércével, mely által minden ember jelleme megítéltetik.
Meg kell nyitnunk szívünket a Szentlélek befolyása előtt és tapasztalnunk kell átformáló erejét. Ha nem kapsz többet Isten megmentő segítségéből, annak az az oka, hogy a mennyet és a lelkedet összekötő csatornát eltömítette a világiasság, a kérkedés szeretete és a hatalomvágy. Míg sokan egyre jobban és jobban idomulnak a világi szokásokhoz és elvekhez, addig nekünk az isteni mintához kell mindjobban igazítanunk életünket. Akkor a vele kötött szövetséghez hű Istenünk visszaadja nekünk szabadítása örömét és az engedelmesség lelkével támogat minket. (Review and Herald, 1884. június 24.)
Ellen G. White
