„Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” (Kol 3:3)
Jézus a tökéletes minta. Ahelyett, hogy énünknek kedveznénk és saját utunkat járnánk, törekedjünk arra, hogy visszatükrözzük az ő képmását. Ő kedves és udvarias, együttérző és gyengéd volt. Hasonlítunk hozzá ilyen vonatkozásban? Törekszünk-e arra, hogy életünk jó cselekedetektől illatozzék? Szükségünk van Krisztus egyszerűségére.
Félek, hogy sok esetben a kemény, érzéketlen lelkület keríti birtokába szívünket, mely teljesen eltér az isteni mintától. Azt az örök érvényű alapelvet – hogy szeressük egymást, ahogy Krisztus is szeretett minket -, melyet sokan nagy becsben tartottak, s erényként tanítottak, mindenkinek ma is helyre kell állítania.
Nem elég, hogy csupán megvalljuk hitünket; a látszólagos beleegyezésnél valami többre van szükség. Valóban meg kell ismernünk és őszintén át kell élnünk az igazság alapelveit, ahogy azok Jézusban megnyilatkoznak. A Szentléleknek kell bennünk munkálkodnia, és ítélőképességünk központjába kell állítania ezeket az alapelveket, hogy megismerhessük erejüket és élő valósággá válhassanak életünkben. Az elmének engedelmeskednie kell a szabadság királyi törvényének, annak a törvénynek, melyet Isten Lelke a szívünkbe vés és világosan megértet velünk. A bűn kiűzése a lélek feladata, melyet úgy végez el, hogy munkára szólítja legnemesebb erőit. Az egyetlen szabadság, melyet a véges ember élvezhet, hogy összhangba kerül Istennel, teljesíti a kívánalmakat, melyek az embert az isteni természet részesévé tehetik, s így megmenekül a romlástól, mely a testi vágyak miatt van a világban…
Az emberi természetet megrontotta és eltorzította a bűn. Ez a természet teljesen különbözik az első emberétől, aki Teremtője kezéből került ki. Jézusnak az a szándéka, hogy elvegye az ember fogyatékosságát és bűnét, s cserébe saját jellemének hibátlanságát és szépségét ajándékozza neki. Azt teszi, hogy az igazság által helyreállítja a lelket. A rossz választás nem tudja a helyreállításnak ezt a munkáját elvégezni, ezért lennie kell lelki látásunknak, hogy különbséget tudjunk tenni igazság és hamisság között, s ne essünk bele az ellenség tőrébe. (Review and Herald, 1885. november 24.)
Ellen G. White
