„Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Kor 2:16)
Amikor az embert meggyőzi az igazság, akkor elkezdődik benne a jellem átalakulása. Tudása egyre növekszik, miközben Isten engedelmes gyermekévé válik. Isten értelme és akarata lesz az ő akarata is, és mivel állandóan Istentől kér tanácsot, egyre jobban megismeri Őt. Értelme általános fejlődésnek indul, mert azt maradéktalanul a Szentlélek irányításának rendelte alá.Ez nem egyoldalú nevelés, mely egyoldalú jellemet eredményez; hanem ilyképpen harmonikus, sokoldalú jellem alakul ki. Az erőtlen és határozatlan jellemben megnyilvánuló gyengeségeit legyőzte, és a folyamatos odaszentelődés és kegyesség olyan közeli kapcsolatba hozza az embert Jézus Krisztussal, hogy Krisztus értelmében részesül.
Eggyé lesz Krisztussal, elvei tiszták és erősek, felfogóképessége éles lesz. Ez az a bölcsesség, mely Istentől, minden világosság és tudás forrásától származik. Isten kegyelme kiáradt azokra az alázatos, engedelmes, lelkiismeretes lelkekre, akik hasonlítottak az igazság Napjához. Megnövelte értelmi képességeiket, és a leglenyűgözőbb módon – folyamatos engedelmesség és gyakorlás által – erősítette meg azokat, akik arra vágytak, hogy adottságaikat – bármilyen kevés legyen is az – a Mester szolgálatában hasznosítsák; és növekedjenek a kegyelemben és Jézus Krisztus megismerésében, s a jó cselekedetek bőséges gyümölcseit teremjék Isten dicsőségére. A tudáshoz és a magas követelményekhez ragaszkodó emberek tehát megtanulhatják a legdrágább leckéket a „tudatlanok” elveiből és példáiból – ahogy a világ hívná őket. De ha mélyebb betekintésük lenne, láthatnák, hogy a legmagasabb rangú iskolában szerezték tudásukat: Jézus Krisztus iskolájában… Isten Igéjének megnyitását az emberi képességek figyelemre méltó növekedése követi; az Isten Igéjében való elmélyülés tehát azt jelenti, hogy szívünkbe hívjuk az isteni igazságot, hogy a Szentlélek munkája által tisztítsa meg és tegye újjá lelkünket. (Review and Herald, 1887. július 19.)
Ellen G. White
