„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29)
Amikor alázatos és szelíd szívvel jártál, munkálkodtak érted oly munkával, melyet csak Isten tud végezni; mert Isten munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből. Az ő szerető vágya pedig az, hogy Krisztusban élj és megnyugodjál szeretetében. Nem szabad megengedned, hogy bármi elrabolja lelked békéjét, nyugalmát és azt a bizonyosságot, hogy Jézus máris elfogadott. Tiéd minden ígéret, tiéd annak alapján, hogy teljesíted az Úr kívánalmait. A szeretetében való tökéletes megnyugvás titka az, hogy utaidat – melyek olyan bölcseknek látszanak – hagyd el teljesen és fogadd el Krisztus útjait.
Életünk átadása többet jelent, mint gondolnánk. Meg kell tanulnunk tőle a szelídséget és alázatot, mielőtt valóra válhatnék az ígéret beteljesedése: „és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek”. Az „én” úgy alakul át, ha megtanuljuk Krisztus szokásait, alázatát, szelídségét, ha felvesszük magunkra Krisztus igáját és alávetjük magunkat a tanulásnak.
Nincs senki, akinek ne volna tanulnivalója. Mindenkinek Jézus Krisztustól kell tanulnia. Amikor átadjuk magunkat Krisztusnak, Ő minden örökölt és szerzett rossz jellemvonásunkat elveszi, amelyek csak gátjai annak, hogy mi bűnösök isteni természet részeseivé legyünk. Amikor az én meghal, akkor Krisztus kel életre az ember szívében. Ő Krisztusban él, Krisztus pedig benne.
Krisztus arra vágyik, hogy mindenki az ő tanulója legyen. Így szól: Engedjétek, hogy tanítsalak titeket, adjátok nekem szíveteket! Nem foglak elnyomni benneteket, hanem olyan jellemet alakítok ki bennetek, hogy az elemibb iskolából a magasabb osztályba lépjetek. Engedjétek át minden dolgotokat nekem! Hadd formáljam ki életemet, türelmemet, hosszútűrésemet, elnézésemet, szelídségemet, alázatosságomat, annak jellemében, aki bennem él. … Akkor nemcsak az az ígéret lesz a tiéd, hogy „Adok neked…”, hanem az is, hogy „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek”. (Bible Training School, 1903. augusztus 1.)
Ellen G. White
