„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” (Péld 4:18)
Jézus végtelen áron tette lehetővé az embernek azt, hogy elérje a krisztusi jellem tökéletességét. Azoknak, akiknek előjoguk, hogy hallják az igazságot és Isten hangjaként fogadják a Szentírást, nincs mentségük arra, hogy lelki életükben törpék maradjanak. Fel kell használniuk adottságaikat, melyekkel Isten ellátta őket, nap mint nap tanulniuk kell, át kell élniük azt a lelki buzgalmat és erőt, melyet az Úr biztosít minden igazi hívőnek. Ha növekvő palánták akarunk lenni az Úr kertjében, akkor állandóan táplálnunk kell lelki életünket és fokozni komolyságunkat. A növekedés az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünkben és a felőle szerzett ismereteinkben lesz láthatóvá. Nincsen a félúton fogadó, ahol ledobhatnánk kötelességeinket és pihenhetnénk útközben.
Folyamatosan kell haladnunk a menny felé, szilárd vallásos jellemet fejlesztve. Olyan mértékben fogunk részesülni a Szentlélek adományában, amennyire vágyunk rá, amennyire hiszünk benne és amilyen mértékben használni fogjuk azt a világosságot és tudást, melyet tőle kapunk. Oly mértékben ruháztatunk fel Szentlélekkel, amilyen mértékben képesek vagyunk befogadni Őt, és továbbadni másoknak. Krisztus mondja: „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál…” (Lk 11:10)
Aki igazán keresi Krisztus drága kegyelmét, azt bizonyosan nem éri csalódás. Az ígéretet Ő adta nekünk, aki nem fog megcsalni minket. Nem szállóigeként vagy elméletként közölte velünk, hanem tényként, mint az isteni kormányzat törvényét. Biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk a Szentlelket, ha egyénenként megkíséreljük Isten Igéjét próbára tenni. Isten igaz, és az Ő rendje tökéletes. „…aki keres talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (10. vers) A világosság és igazság aszerint ragyog ránk, amennyire lelkünk vágyakozik rá. Ó, bár mindannyian éheznénk és szomjaznánk az igazságot, hogy megelégíttessünk! (Review and Herald, 1896. május 5.)
Ellen G. White
