„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:6-7)
A világ Üdvözítője arra törekedett, hogy a szomorkodó tanítványok szívét a leghatékonyabb vigasztalással üdítse fel. A széles tárgykörből a Szentlélek témáját választotta, ezzel akarta szívüket bátorítani és vigasztalni. Bár Krisztus oly nagy hangsúlyt fektetett a Szentlélek témájára, mégis a gyülekezetek milyen keveset időznek e tárgynál! A Szentlélek nevét és befolyását csaknem elutasítják, pedig az isteni befolyás nélkülözhetetlen a keresztény jellem tökéletesítésének munkájában.
Sokaknak nincs sem békéje, sem nyugalma, állandó izgalom állapotában vannak, és engedik, hogy az indulat és a szenvedély uralja szívüket. Nem tudják mit jelent békét és nyugalmat találni Krisztusban. Olyanok, mint a horgony nélküli hajó, melyet ide-oda hány a szél. De azok, akiknek elméjét a Szentlélek irányítja, alázatosan és szelíden járnak; mert Krisztus seregében dolgoznak, aki tökéletes békét ad nekik; míg azok, akiket nem a Szentlélek irányít, olyanok, mint a háborgó tenger.
Az Úr isteni útmutatót adott nekünk, melyből megtudhatjuk akaratát. Az énközpontúak és önelégültek nem érzik annak szükségességét, hogy kutassák a Bibliát, és nagyon megsértődnek, ha másoknak nincsenek hozzájuk hasonlóan romboló ötleteik, és nem látnak maguk előtt olyan torz képet, mint ők. De akit a Szentlélek vezérel, Jézus hitébe veti horgonyát. Buzgó komolysággal kutatja a Szentírást, keresi a fényt és útmutatást, mely átvezeti őt az összevisszaságon és a veszélyeken, melyek minden lépésénél körülveszik őt élete ösvényén. Akik nyugtalanok, panaszkodók és zúgolódók, azok azért olvassák a Bibliát, hogy azzal is bizonyítsák saját eljárásaikat. Ők Isten tanácsait elutasítják vagy kiforgatják. Békessége annak van, aki akaratát Isten akaratába helyezte és vágyik arra, hogy az isteni utasítást kövesse. (Signs of the Times, 1893. augusztus 14.)
Ellen G. White
