„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5:22-23)
Ha Krisztus bennünk lakozik, akkor otthon is ugyanolyan keresztények leszünk, mint máshol. A keresztény kedves szavakkal szól rokonaihoz és munkatársaihoz, kedves, udvarias, szeretetteljes és együttérző. Arra neveli önmagát, hogy a mennyei család tagja legyen. Ha a királyi család tagja, akkor azt a birodalmat képviseli, melybe igyekszik.
Kedvesen szól gyermekeihez, mert tudja, hogy ők is a mennyei udvar tagjai, Isten örökösei. Isten gyermekei között nincsen durva lelkület, mert „a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Amilyen lelkület uralkodik otthonainkban, olyan lelkület nyilvánul meg a gyülekezetben is.
Ó, arra kell nevelnünk szívünket, hogy legyen könyörületes, kedves, szelíd, telve megbocsátással és együttérzéssel. Ha mellőzzük a hiúságot, felszínes ostoba társalgást, tréfát és viccelődést, még nem válunk rideggé, kellemetlenné és antiszociálissá. Az Úrnak Lelke megnyugszik rajtad, míg olyanná nem leszel, mint egy illatos virágszál Isten kertjéből. Állandóan a világosságról, Jézusról, az igazság Napjáról kell beszélned, míg dicsőségről dicsőségre átváltozol, jellemed átalakul, egyre több erőt kapsz, és egyre jobban és jobban tükrözöd vissza Jézus drága képmását. Ha ezt teszed, akkor az Úr beírja a mennyei könyvekbe, hogy „Jól vagyon”, mert Jézust mutatod be.
Nekünk, keresztényeknek nem szabad keményszívűnek és megközelíthetetlennek lennünk. Magatartásunknak Krisztust kell tükröznie, jellemünknek pedig a mennyei kegyelem szépségét kell magán viselnie. Isten jelenlétének kell velünk lakoznia, s bárhol vagyunk, árasszunk fényt a világra. A körülötted élőknek fel kell ismerniük, hogy a menny légköre leng körül téged. (Review and Herald, 1892. szeptember 20.)
Ellen G. White
