„Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.” (2Kor 9:7-8)
Amikor Isten Lelkének jelenléte meglágyítja az emberek szívét, sokkal fogékonyabbak lesznek a Szentlélek benyomásaira és elhatározzák, hogy megtagadva önmagukat áldozatot hoznak Isten ügyéért. Ilyenkor az isteni fény olyan szokatlan tisztasággal és erővel világítja be az értelem zugait, hogy legyőzi a természetes emberi érzéseket, az önzés elveszíti uralmát a szív fölött és vágy ébred bennük arra, hogy az önmegtagadás és a bőkezűség gyakorlásában utánozzák a Példaképet. A természetétől fogva önző ember ezután kedvessé és könyörületessé válik az elveszett bűnösök iránt és ünnepélyes fogadalmat tesz Istennek, mint ahogy Ábrahám és Jákob is tették.
Mennyei angyalok vannak jelen az ilyen alkalmakon. Isten és a veszendők iránti szeretet győzedelmeskedik az önzés és a világ szerelme fölött. Különösképpen akkor történik ez meg, amikor az igehirdető Isten Lelkével és hatalmával a megváltás tervét mutatja be, melynek alapja Jézusnak a kereszten hozott áldozata… Isten részt juttat az embernek embertársai megmentésében. Együtt dolgozhat Krisztussal úgy, hogy az irgalmasság és jótékonyság tetteit gyakorolja. Ember azonban nem válthatja meg embertársait, mert nem képes eleget tenni a megrontott igazság követelményeinek.
Ezt kizárólag Isten Fia tudja megtenni úgy, hogy félreteszi tekintélyét és dicsőségét, istenségét emberi természettel cseréli fel és eljön a földre, hogy megalázza magát, és vérét ontja az emberiségért. Amikor kiküldte tanítványait, hogy menjenek el „e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Mk 16:15), Krisztus az emberekre bízta az evangélium terjesztésének feladatát. De míg egyesek az Igét hirdetik, másokat arra szólít fel, hogy feleljenek meg a velük szemben támasztott követelményeinek: tizedet és áldozatokat vár tőlük, amivel támogatják a szolgálatot és segítik a nyomtatott igazság elterjedését az egész világon. (Testimonies, 4. kötet, 470-472. oldal)
Ellen G. White
