„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Jn 3:2)
Krisztus nemsokára eljön az égnek felhőiben, s nekünk fel kell készülnünk a vele való találkozásra, hogy ne legyen bennünk szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle. Már most el kell fogadnunk Krisztus hívását: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:28-29) Krisztus Nikodémushoz intézett szavainak gyakorlati jelentősége van ma számunkra: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” (Jn 3:5-8)
Isten Lelke átalakító hatalmának szívünkben kell lakoznia. Tanulmányoznunk kell Krisztus életét, és utánozni a mennyei mintát. Elmélkednünk kell Krisztus jellemének tökéletességén és át kell változnunk az Ő képmására. Senki sem fog belépni Isten országába, aki nem győzte le természetes hajlamait és akaratát nem rendelte Krisztus akarata alá.
A menny mentes minden bűntől, szennytől és tisztátalanságtól; és ha annak légkörében kívánunk élni és Krisztus dicsőségét szemlélni, akkor szívünknek tisztának, jellemünknek pedig tökéletesnek kell lennie az Ő kegyelme és igazsága által. Nem szabad, hogy lekössön az élvhajhászás és a szórakozás, hanem fel kell készülnünk arra a dicsőséges helyre, melyért Krisztus elment, hogy elkészítse nekünk. Ha hűségesek vagyunk és arra törekszünk, hogy mások áldására éljünk és kitartóak vagyunk a jótettekben, akkor Krisztus eljövetelekor a dicsőség, a tisztesség és a halhatatlanság koronáját helyezi fejünkre. (Review and Herald, 1891. április 28.)
Ellen G. White
