„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Ésa 8:20)
A Szentlélek mindig az írott Igéhez vezet el és felhívja figyelmünket az igazságosság magas erkölcsi színvonalára. Nagyszerű dolog, ha Isten azzal tisztel meg bennünket, hogy nekünk adja az előjogot, hogy bizonyságot tegyünk az igazságról. Krisztus így szólt tanítványaihoz, közvetlen azelőtt, hogy felemelkedett szemük elől a mennybe, ahol angyalok fogadták Őt: „lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig.” (ApCsel 1:8)
A Szentlélek mennyei kiárasztásával arra hívattattak el, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról. Szeretném szívetekbe vésni azt a tényt, hogy azok, akiknek szívében hit által ott lakik Jézus, azok valójában már megkapták a Szentlelket. Mindenki, aki elfogadja Jézust személyes Megváltójának, ugyanolyan biztosan megkapja a Szentlelket Tanácsadójaként, Megszentelőjeként, Vezetőjeként és az igazság Tanújaként. Minél szorosabban jár valaki Istennel, annál világosabb lesz bizonyságtevése – és biztos eredményként – annál hatásosabb lesz a Megváltó szeretetéről szóló tanúságtételének befolyása másokra; s annál inkább bizonyítja, mennyit ér számára Isten Igéje. Az az ő étele és itala,mely megelégíti a szomjazó lelket. Az ilyen ember értékeli azt az előjogot, hogy Igéjéből megtudhatja Isten akaratát.
Néhányan, akik azt állítják magukról, hogy hívők, háttérbe szorították Isten Igéjét és elfordultak attól. Mellőzték a Bibliát, ezt a csodálatos útikönyvet, mellyel valóban le lehet ellenőrizni minden nézetet; és azt állítják, hogy őket a Lélek tanítja és ez szükségtelenné teszi a Szentírás kutatását. Az ilyen emberek Sátán álbölcselkedésére hallgatnak, mert a Lélek és a Szentírás egyformán tanít. Ezért mondja a Szentírás: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok.” (Manuscript Releases, 14. kötet, 70-71. oldal)
Ellen G. White
