„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”(Zsolt 119:105)
A megszentelődés nem egy boldog repülés érzete, nem egy pillanat, hanem egy egész élet munkája. Ha bárki azt állítja, hogy az Úr megszentelte, elkülönítette őt, ennek az áldásnak a bizonyítékait az alázat, türelem, hosszútűrés, megbízhatóság és szeretet gyümölcseiben lehet majd látni. Ha az elnyert áldás arra készteti őket, akik azt állítják hogy megszentelődtek, hogy egy bizonyos érzelemtől függjenek, és kijelentik, hogy nincs szükségük a Szentírás kutatására ahhoz, hogy megismerjék Isten kinyilatkoztatott akaratát, akkor a feltételezett áldás csalás; mert arra készteti birtokosát, hogy saját megszenteletlen érzéseinek és képzeteinek adjon hitelt, Isten hangja előtt pedig – mely az Ő Igéjében hallható – bezárja füleit.
Miért van szükségük azoknak, akik azt állítják, hogy a Lélek különleges megnyilvánulásait élvezik és bizonyosságuk van arról, hogy bűneik megbocsáttattak, arra a következtetésre, hogy félretehetik a Bibliát, s ettől kezdve egyedül járhatnak? Amikor megkérdezzük őket, akik azt állítják, hogy egy pillanat alatt megszentelődtek, hogy kutatják-e a Szentírást, ahogy Jézus parancsolta, hogy meglássák, nincs-e még olyan igazság, amit el kell fogadniuk, így válaszolnak: „Isten különleges jelek és kinyilatkoztatások által közvetlenül velünk közli akaratát, ezért megengedhetjük magunknak, hogy félretegyük a Bibliát.”Ezrek vannak, akiket félrevezetett az, hogy egy különleges érzelemben bíznak, félredobva Isten Igéjét. Nem az egyetlen biztonságos és biztos alapra építenek, mely Isten Igéje.
Egy vallás, mely értelmes lényeknek szól, észszerű bizonyítékokkal szolgál valódiságáról, s így határozott eredményeket hoz a szívben és a jellemben. Krisztus kegyelme a hívők naponkénti viselkedésében nyilvánul meg. Nyugodtan megkérdezhetjük azokat, akik azt állítják, hogy megszentelődtek, hogy „Megjelentek-e életedben a Lélek gyümölcsei?”, „Megnyilvánul-e benned Krisztus szelídsége és alázatossága, és nyilvánvaló-e az a tény életedben, hogy naponta Krisztus iskolájában tanulsz, életedet az Ő önzetlen életének mintájához szabva? Az Ő parancsolatainak a megtartása a legjobb bizonyítéka annak, hogy bárki közülünk összeköttetésben van a mennyek Istenével. A Krisztusban való hit legjobb bizonyítéka az önmagunkban való bizalmatlanság és az Istentől való függőség. Ha Krisztusban lakozunk, annak az az egyetlen megbízható bizonyítéka, hogy visszatükrözzük az Ő képmását. Csak amíg ezt tesszük, addig bizonyítjuk az igazság általi megszentelődésünket, mert az igazságot a mindennapi életünk példázza. (Signs of the Times, 1895. február 28.)
Ellen G. White
