„Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét és engedelmesség lelkével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.” (Zsolt 51:13-15)
Micsoda imádság ez! Milyen egyértelmű, hogy a családban élő nem hívőkkel sem szabad másként bánnunk, hiszen az Úr rájuk is úgy tekint, mint vérén megvásárolt tulajdonaira. Minden otthonban, ahol megtéretlenek is élnek, bölcsen kell munkálkodni megtérésükért azoknak, akik ismerik az Urat. Az Úr biztosan meg fogja áldani a szülők erőfeszítéseit, amint az ő félelmével, s az ő szeretetével arra törekszenek, hogy megmentsék az otthonukban élők lelkét. Az Úr Jézus arra vár, hogy kegyelmében részesíthesse őket.
Ó, bár elkezdődnék a szívekben ez a munka! „Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt 51:18-19) Meg kell értenie a család minden tagjának, hogy a munkának a szívben kell elkezdődnie. A Szentlélek teremtő és átalakító hatalmának le kell győznie és alázatossá kell tennie a szívet. E hatalmas segítség erejét felismerve, nem kellene-e a szülőknek sokkal nagyobb lelkesedéssel és szeretettel munkálkodniuk gyermekeik megtérésén?
Az Úr ígérete ez: „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36:25-27)
Ha a szülők szívében az Úr Lelke munkálkodik, akkor imáik és könnyeik feljutnak Istenhez, s ha komolyan könyörögnek, kegyelmet és bölcsességet kapnak a mennyből és képesek lesznek dolgozni megtéretlen gyermekeikért. Ha ez a Lélek nyilvánul meg az otthonban, akkor ezt a gyülekezetbe is elviszik magukkal, s akik otthon misszionáriusok, Isten eszközei lesznek a gyülekezetben és a világban is. Az Isten által alapított intézmények így teljesen más jelleget fognak ölteni. (Review and Herald, 1893. március 14.)
Ellen G. White
