„És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” (5Móz 6:6-7)
Édesanyák és édesapák! Hogyan találhatnék szavakat, melyekkel leírhatnám nagy felelősségeteket! Jellemetekkel – mely gyermekeitek előtt megnyilvánul – vagy arra nevelitek őket, hogy Istennek, vagy arra, hogy az énnek szolgáljanak. Küldjétek hát a mennybe legkomolyabb imáitokat a Szentlélek segítségéért, hogy szívetek megszentelődjék és életviteletek Istent dicsőítse, s gyermekeiteket megnyerjétek Krisztusnak. Ezért a szülőknek érezniük kellene, milyen ünnepélyes és szent feladatuk van, s ők nemtörődöm beszédekkel és tetteikkel félrevezetik, rosszul nevelik gyermekeiket.
A szülőknek szükségük van Istennek és Igéjének vezetésére. Ha nem figyelnek Isten Igéjének életüket szabályozó tanácsaira, akkor gyermekeik nemtörődöm felnőttekké válnak, s az engedetlenség és hitetlenség ösvényén fognak járni. Krisztus a munka és az önmegtagadás életét élte és szégyenletes halált halt, hogy példát adjon arra a lelkületre, melynek követőit ihletnie és irányítania kell. Ha otthoni életükben a szülők arra törekszenek, hogy Krisztushoz hasonlóak legyenek, akkor mennyei befolyás árad a családon kívül élőkre is.
Minden keresztény otthonban Istent kell dicsőítsék a reggeli és esti áhítatok, az imával kísért hálaadó alkalmak. Minden reggel és este komoly imák szálljanak fel Istenhez az Ő áldásaiért és vezetéséért. Vajon mennyei Urunk elhalad-e áldás nélkül az ilyen otthonok mellett? Nem, biztosan nem! Az angyalok hallják a hálaadást és a hitből fakadó imát, és azokat Jézus elé tárják, aki népe érdekében szolgál a mennyei szentélyben, az ő érdekükben felajánlva érdemeit. Az igazi imák megragadják a Mindenható kezét, aki győzelmet ad az imádkozónak. A keresztény térden állva kapja meg az erőt ahhoz, hogy ellenálljon a kísértéseknek. (Review and Herald, 1912. február 1.)
Ellen G. White
