„Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, akik hozák. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.” (Mk 10:13-16)
Isten azt szeretné, ha minden gyermek már kicsiny korában az ő gyermeke lenne és befogadhatná őt családjába. Bármilyen fiatalok is legyenek, ők is a hit közösségének tagjai lehetnek, és megszerezhetik a legértékesebb tapasztalatokat. Szívük érzékeny lehet, és befogadhatja a maradandó benyomásokat. Szívük bizodalommal és szeretettel vonzódhat Jézushoz és a Megváltóért élhetnek. Krisztus kicsiny misszionáriusaivá teszi őket. Egész gondolkodásmódjuk megváltozhat és a bűn nem kívánatos, hanem utált és kerülendő dolognak tűnik előttük.
A kisgyermekek, csakúgy mint a nagyobbak, hasznát veszik majd ennek az oktatásnak, és a megváltás tervének egyszerű elmagyarázása által a tanítók is ugyanolyan nagy áldást nyernek, mint azok, akiket tanítanak. Isten Szentlelke be fogja vésni a leckéket a gyermekek tanulékony elméjébe, hogy a bibliai igazság eszméjét a maguk egyszerűségében megragadhassák. Az Úr a misszió területén is tapasztalatokat ad ezeknek a gyermekeknek; olyan gondolatokat fog adni nekik, melyek még tanáraikban sem születnek meg. Azok a gyermekek, akiket helyesen oktattak, az igazság bizonyságtevői lesznek. (Counsels to Parents and Teachers, 169-170. oldal)
Úgy igyekezz, mintha a saját életed függne tőle, hogy a gyermekeket megvédd attól, hogy elárassza őket az élet szennyes és züllesztő befolyása. (Child Guidance, 309. oldal)
Olyan tanárt kell alkalmazni, aki Isten Igéjének igazságaira oktatja a gyermekeket, melyek oly szükségesek ezekben az utolsó napokban, s melyeket oly fontos megértetni velük. Nagy próba közeleg, melynek tétje az Isten iránti engedelmesség vagy engedetlenség lesz. (Review and Herald, 1908. július 2.)
Ellen G. White
