„Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk.” (Dán 3:17-18)
Mialatt ezek az ifjak üdvösségüket munkálták, Isten munkálta bennük az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Ebben áll a siker minden feltétele. Nekünk is el kell végeznünk a munkának reánk kiszabott részét, hogy Isten kegyelmében részesülhessünk. Az Úr nem szándékozik helyettünk elvégezni sem az akarást, sem a véghezvitelt. Az Ő kegyelmét azért nyerjük, hogy munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, de sohasem azért, hogy a mi törekvéseinket helyettesítse. Lelkünknek fel kell serkennie a vele való együttműködésre. Az Ő Szentlelke működik bennünk, hogy munkálhassuk a saját üdvösségünket. Ez az a gyakorlati lecke, melyre a Szentlélek meg akar bennünket tanítani. „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Fil 2:13)
Az Úr együttműködik azokkal, akik komolyan törekszenek arra, hogy Őt szolgálják, mint ahogy együttműködött Dániellel és három társával. A nemes lelki tulajdonságok, valamint a magas erkölcsi színvonalon álló jellem semmi esetre sem a véletlen eredménye. Az alkalmakat Isten adja; a siker azok felhasználásától függ. A Gondviselés nyújtotta lehetőségeket nyomban fel kell ismernünk és buzgón ki kell használnunk. Sokan lehetnének kiváló emberek, ha – miként Dániel – Isten kegyelmében bízva győzelmet aratnának és Istentől kérnének erőt és alkalmasságot munkájuk elvégzéséhez.
Arra szólítlak fel benneteket, ifjú barátaim, hogy legyetek hűek. Minden munkátokat végezzétek teljes szívetekből! Sohase utánozzátok a hanyagokat, akik csak félszívvel szolgálnak! Többször ismételt cselekedetek szokássá válnak, a szokás pedig kialakítja a jellemet. Az élet apróbb kötelességeit teljesítsétek türelmesen! Mindaddig, amíg kisebb kötelességek teljesítésénél alábecsülitek a hűség fontosságát, addig jellemetek alakulása nem kielégítő. A Mindenható szemében valamennyi kötelesség fontos. Az Úr mondta: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” (Lk 16:10) Az igazi keresztények életében nem léteznek lényegtelen dolgok. (Messages to Young People, 147-148. oldal)
Ellen G. White
