„De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által.” (Róm 8:11)
Az Úr Isten a mennyből időről időre elküldte Szentlelkét, hogy munkálkodjék az iskola (Battle Creek College) diákjai között, hogy megismerhessék Őt minden útjukban és Ő igazgathassa lépéseiket. Időnként a Szentlélek megnyilatkozása olyan határozott volt, hogy elfeledtette velük a tanulnivalókat, s a valaha is létezett Legnagyobb Tanító hallatta velük üzenetét: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugoszt+E125lak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30)
Az Úr kopogott a szívek ajtaján, és én láttam, hogy Isten angyalai jelen vannak. Úgy tűnt, hogy a tanárok részéről semmiféle erőfeszítés nem történik, hogy Isten dolgaira irányítsák a figyelmet, de Istennek volt egy Felvigyázója az iskolában, akinek jelenléte láthatatlan, befolyása azonban érezhető volt. Újra és újra láthatóak voltak a szent Felvigyázó megnyilvánulásainak jelei az iskolában. Újra és újra Jézus szavai szóltak a diákokhoz, mondván: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3:20)
Az Úr sokáig várt arra, hogy legnagyobb és legvalóságosabb örömeit áraszthassa a szívekbe. Mindazok, akik teljes szívvel figyelnek rá, nagy áldásban fognak részesülni. Akik így tekintettek fel, sokkal tisztább képet nyertek bűneik hordozójáról, Jézusról, és a mindenre elegendő áldozatról, az Úr pedig elrejtette őket a sziklahasadékba, hogy szemlélhessék az Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Ha ennyire átérezzük mindenre elegendő áldozatát, ajkunk a hála legmagasabbra szárnyaló énekeit fogja zengeni. (Special Testimonies on Education, 77-78. oldal)
Ellen G. White
