„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” (Ésa 60:1-2)
Az Úr közvetítőnek jelölte ki az egyházat, hogy az isteni világosság rajta keresztül áradjon e föld erkölcsi sötétségébe és az igazság Napjának ragyogó fénysugarai az emberi szívekbe hatoljanak. Az egyénekkel és a családokkal végzett személyes munka is részét alkotja annak a munkának, melyet Isten erkölcsi szőlőskertjében el kell végeznünk. A területünkön lévő otthonokban szelídség, nyugalom, hosszútűrés és Krisztus szeretete kell hogy megnyilvánuljon. Az egyháznak fel kell kelnie és meg kell világosodnia. Isten népének a Lélektől és az igazság erejétől ragyogva kell elindulnia a sötétségben szunnyadó világba, hogy bemutassa Isten dicsőségének fényét. Isten az embereknek nemes szellemi tudást adott, melyet az ő tiszteletére tudnak felhasználni, s a misszionáriusi munkában ezeket az erőket mind aktívan mozgósítani kell. Szolgái életében Isten ajándékainak bölcs fejlesztése és növekedése lesz látható. Napról napra növekednek majd Krisztus ismeretében.
Még mindig Ő a nagy tanító, aki egyszer úgy szólt, ahogy még ember sohasem szólt, s aki hordozta az emberi természetet. Ha lábnyomába léptek, keresve az elveszettet, angyalok fognak kísérni és Isten Lelkének megvilágosító munkája által nagyobb tudásra tesztek szert, hogy a rátok bízott munkát a legjobb úton-módon végezhessétek.
Akiknek a világ világosságává kellene lenniük, csak halvány, gyenge sugarakat bocsátanak ki. Mi a világosság? Az igazság megnyilvánulása jellemünkben és életünkben; az istenfélelem, a jóság, az igazság, a kegyelem és a szeretet. Az evangélium a benne hívők személyes kegyessége által gyakorolja meggyőző erejét. Isten szeretett Fiának halála által biztosította, hogy minden lélek alaposan felkészülhessen a jó cselekedetekre. Minden léleknek az Ő dicsőségét bemutató ragyogó és fénylő sugárnak kell lennie, annak nevében, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki bennünket. (Review and Herald, 1891. március 24.)
Ellen G. White
