„Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek.” (1Kor 1:26)
Nem töltheti be mindenki ugyanazt a helyet, de mindenki, aki a Szentlélek megszentelő befolyása alá helyezi magát, Krisztus uralma alá kerül. A megszentelt életű férfiakat és nőket Isten mindennel ellátja, s általuk különböző módszerekkel és eszközökkel fogja elvégezni munkáját. Az Úr nemcsak a legjobb képességekkel rendelkezőket, a legmagasabb bizalmi pozíciókat elfoglalókat, a magasan képzetteket fogja felhasználni a lélekmentés munkájában. Sok olyan embert is fel fog használni, akik kevés adottsággal rendelkeznek. Ezeken az egyszerű eszközökön keresztül az Úr olyan embereket fog megnyerni az igazságban való hitre, akik vagyonnal és földdel rendelkeznek, s ők lesznek munkájának előbbrevitelében Isten jobb keze. Nem mindig a legragyogóbb talentum teszi a legtöbbet Istenért. Az Úr bárki által tud szólni, aki az Ő szolgálatára szenteli magát.
Amikor a Lélektől olyan indítást kapunk, hogy késztessük arra a lelkeket, hogy válasszanak az élet és a halál között, olyan munkát végezhetünk el, amelyről nem is álmodtunk volna. Ha egyszer a férfiakat és nőket, időseket és fiatalokat a misszionáriusi lelkület keríti hatalmába, akkor sokakat látunk majd az utakon és az ösvényeken, akik az őszinte szívűeket kényszerítik, hogy jöjjenek be.
Akik a lelkekért munkálkodnak, azok emlékezzenek arra, hogy elhívatásuk szerint Krisztussal kell együttműködniük, utasításainak engedelmeskedni, irányítását követniük kell. Minden nap kérniük és kapniuk is kell a mennyei erőből. Folyamatosan ápolniuk kell magukban a Megváltó szeretetének, tevékenységének, törődésének, gyengédségének érzetét. Úgy kell nézniük rá, mint lelkük pásztorára és főpapjára. Így élvezni fogják a mennyei angyalok rokonszenvét és támogatását. Krisztus lesz örömük és örvendezésük koronája, szívüket pedig a Szentlélek irányítja. Szent lelkesedéssel felvértezve fognak elindulni, erőfeszítéseikhez pedig erő fog érkezni, mely arányos lesz a hirdetett üzenet fontosságával. (Review and Herald, 1910. október 27.)
Ellen G. White
