„Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.” (Lk 10:33-34)
Az Úr megmutatta nekem, hogy az orvos-misszionáriusi munka fel fog fedezni olyan – a leépülés nagy mélységeiben levő – embereket, akik egykor kiváló tudással, gazdag képességekkel rendelkeztek; és megfelelő ellátással meg fogják menteni őket elesett helyzetükből. Az emberek előtt be kell mutatni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban van, miután együttérzően gondoskodtak róluk és testi szükségleteiket kielégítették. A Szentlélek dolgozik és együttműködik az emberi eszközökkel, akik ilyen lelkekért munkálkodnak, s néhányan örömmel fogják hitüket a sziklára alapozni.
Az ilyen lelkeket, akiket Isten szeret és szán, nem szabad nehéz tantételek előadásával megijeszteni; hiszen ha az orvos-misszionáriusok segítettek rajtuk fizikailag, akkor a Szentlélek együttműködik az emberi eszközökkel, hogy felélessze lelki erőiket is. Így szellemi erőik életre kelnek, s ezeket a szegény lelkeket megmentjük Isten országa számára.
A samaritánusi munka az igazság bemutatásának olyan módja, hogy ott segítsünk az embereken, ahol vannak. A szegény elesettek megmentéséért a gyülekezetek helyesen megszervezett munkája által az igazság bejuthat és helyet találhat az emberi szívekbe. Nekünk, Isten népének, a dolgokat másfajta rendszerben kell végeznünk; ha ezt a rendet megvalósítottuk, akkor teljesen más légkör fogja körülvenni munkásaink lelkét; mert a Szentlélek mindenkihez szól, aki Isten munkáját végzi, s akiket a Szentlélek irányít, azokat Isten hatalma fogja felemelni, erősíteni, hogy megmenthessék a pusztulásnak indult lelkeket. (Welfare Ministry, 131-132. oldal)
Ellen G. White
