„Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.” (1Kor 3:6-7)
Íme a világot megmozgató hatalmas eszközök. A Golgota keresztje köteles tartozásként követeli meg a Krisztusban hívők minden erejét, hogy a lelkek megmentésében eszközök lehessenek. Az emberi erőfeszítést egyesíteni kell az istenivel, hiszen a menny biztosítja hatékonyságát. Isten munkatársai vagyunk. Az Úr az, aki megnyitja a férfiak és nők szívét az Ige befogadására, s a Szentlélek teszi azt hatásossá.
Akik elfogadták az igazságot, azok hite határozott cselekvést eredményez, szeretet által munkálkodik és megtisztítja a szívet. Így szentel meg az igazság. Átformáló ereje a jellemben mutatkozik meg. Ha befogadjuk azt lelkünk legbensőbb szentélyébe, nem végez felületes munkát, s nem hagyja szívünket változatlanul; azonban nemcsak az érzelmeket ébreszti fel, miközben mellőzi az ítélőképességet és az akaratot, hanem az emberi természet legvelejéig hatol, s az ember egész lényét harmonikus tevékenységre ösztönzi.
Nos, az igazán megtért ember munkája a komolysággal kezdődik. Úgy kell munkálkodnia, ahogy Krisztus dolgozott. Többé nem önmagáért, hanem teljesen az Úrért él. A világ számára meghalt, ezért élete el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Ez azt jelenti, hogy többé nem az „én” élvezi az elsőbbséget. A Golgota keresztjéről áradó fény ragyogó sugarai veszik körül őt, s a Lélek Krisztus dolgait olyan megnyerő fényben tünteti fel előtte, hogy hatása átformálja a hívő szokásait és gyakorlatát, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ő új teremtés Krisztus Jézusban. Minden forintnak értéket tulajdonít, de nem azért, hogy saját ízlését és vágyait elégítse ki vele, vagy a földbe rejtse, hanem azért, hogy jót tegyen vele, segítsen lelkeket menteni az igazságnak, és építse Krisztus országát. Örömét ugyanabban leli, amiben Krisztus: abban a törekvésben, hogy lelkeket mentsen. Amikor oly sok a munka, miért teszünk olyan keveset a lelkek üdvösségéért? Miért nem teszünk többet azért, hogy férfiakat, nőket és gyermekeket vonzzunk Krisztushoz? (Review and Herald, 1891. október 6.)
Ellen G. White
