„Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem.” (1Kor 1:27-29)
Ha megfelelően értékelnénk munkánk fontosságát és nagyságát, s olyannak látnánk magunkat, amilyenek valójában most vagyunk, akkor ámulattal töltene el bennünket, hogy ilyen érdemtelenül is fel tud használni Isten abban a munkában, hogy lelkeket vezessünk az igazsághoz. Sok dolog van még, amit meg kellene értenünk, de nem tudunk felfogni, mert előjogainkat távolról sem ismerjük.
Krisztus azt mondta tanítványainak: „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16:12) Ez a mi állapotunk is. Vajon nem lettek volna-e képesek megérteni, amit Jézus mondani akart nekik, ha cselekedték volna az ő akaratát és pontról pontra fejlődtek volna a nekik bemutatott igazságban? De mivel nem tudták megérteni Jézust, megígérte nekik, hogy elküldi hozzájuk a Vigasztalót, aki elvezeti majd őket minden igazságra. Olyan viszonyban kell lennünk Vele, hogy megérthessük Krisztus Lelkének tanítását, vezetését és munkáját. Nem szabad véges elménkkel vagy előítéleteinkkel mérnünk Istent vagy az ő igazságát.
Sokan vannak, akik nem ismerik fel helyzetüket, mert lelkileg vakok. „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeriteké magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.” (2Kor 13:5) Bízom abban, hogy egyikünk sem bizonyul méltatlannak. Krisztus lakozik-e hit által a szívetekben? Lelke él-e bennetek? Ha igen, akkor úgy fogtok sóvárogni azok üdvösségéért, akikért Jézus meghalt, hogy énetek jelentéktelenné válik és egyedül Krisztust magasztaljátok fel…
Akik azt vallják, hogy Krisztussal egyesültek, azoknak Isten munkatársaivá kell lenniük. Isten népének figyelmeztetnie kell a világot, és fel kell készítenie egy népet, mely megállhat a harag napján, amikor eljön az ember Fia az ég felhőiben. Krisztus egyháza tagjainak össze kell gyűjteniük a Jézusból ragyogó sugarakat és másokra kell azokat irányítaniuk, hogy a világnak világító ösvényt mutassanak a menny felé. (Review and Herald, 1889. október 8.)
Ellen G. White
