„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.” (Jer 9:23-24)
Az Úr saját módszereivel dolgozik, hogy az emberek tudásukkal büszkélkedve ne dicsőíthessék önmagukat, és az érdemet és a dicsőséget ne tulajdonítsák önmaguknak. Az Úr azt szeretné, hogy minden ember megértse: a képességek és adományok tőle származnak. Isten azzal dolgozik együtt, akivel akar. Ő hívja azt, akit szeretne, hogy munkájában részt vegyen, és nem kérdezi meg azokat, akikhez követét küldi, hogy tőlük megtudakolja, kit vagy milyen típusú embert fogadnának szívesen, hogy közvetítse nekik Isten üzenetét.
Isten azokat az embereket használja fel, akik készségesek a szolgálatra. Az Úr felhasználja az értelmes embereket is, ha azok megengedik, hogy alakítsa és formálja őket és saját terve szerint tegyenek róla bizonyságot. Az emberek – legyenek bár magas vagy alacsony pozícióban, tanultak vagy tudatlanok – jobban tennék, ha engednék, hogy az Úr maga irányítsa és őrizze bárkájának biztonságát. Az ember dolga pedig az, hogy engedelmeskedjék Isten szavának.
Aki kapcsolatban áll Isten munkájával és ügyével, annak folyamatosan Isten irányítása alatt kell lennie. „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.” (Jer 9:23-24)
Sok ember éhezi az élet kenyerét és szomjazza az örök élet vizét, és jaj annak az embernek, aki írásban vagy szóban hamis ösvényekre vezeti őket! Isten Lelke kérleli az embereket, emlékezteti őket arra, hogy emberi kötelességük teljes szívükkel, erejükkel, elméjükkel és befolyásukkal szeretni és szolgálni Őt, és úgy szeretni felebarátaikat, mint önmagukat. A Szentlélek birtokába veszi az ember legbenső énjét, hogy meggyőződjék az Úr isteni erejéről és minden lelki képességét adja át a szolgálatra. (Review and Herald, 1896. május 12.)
Ellen G. White