„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.” (Lk 8:39)
A területek mindenhol megnyílnak és az élettel teli prédikátorért kiáltanak. Lehetőségeink nyílnak otthon és külföldön s ezeket úgy tűnik, nincs módunkban kihasználni. Bár sokan vannak, akiknél az igazság fénye világít; ha ezek minden erejükkel törekednének arra, hogy a fényt másokra árasszák, milyen sok munkát el tudnának végezni! Igehirdető nem lehet mindenki, de saját otthonában mindenki tehet valamit Krisztusért. Jó munkát tudnának végezni szomszédaik között. Ha szívvel-lélekkel végeznék a munkát, ha kicsi területen is, bármi legyen is pozíciójuk, olyan terveket készíthetnének, melyek alapján eredményeket érnének el.
Egyre több lehetőségünk nyílik arra, hogy hasznosak lehessünk. Isten Igéje iránt gondviselésszerű igény mutatkozik. A munka előreviteléhez szükség van időnk, értelmünk és pénzünk az Úr áldása szerinti, kis és nagy adományok felajánlására, hogy a föld sötét országaihoz utat készítsünk az igazság számára, majd az igazságot, mint mércét magasba emelve képviseljük Krisztus országának érdekeit. A mennyei angyalok arra várnak, hogy erejüket egyesíthessék az emberi eszközökkel, hogy sok lélek hallja meg a Szentlélek hangját, és hívására sokan térjenek meg.
Régóta hirdetjük Urunk eljövetelét, és várjuk is azt; de vajon megteszünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy siettessük eljövetelét? „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pt 3:9) Míg az Úr és az egész menny részt vesz a földön folyó munkában, hogy az embereket Krisztushoz vonzzák és megtérésre indítsák, mit tesznek az emberi eszközök azért, hogy a világosság csatornáivá válva együttműködjenek az isteni hírnökökkel? Megkérdezik-e, hogy „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6) Gyakorolják-e Jézushoz hasonlóan az önmegtagadást? Mélyen megindultak-e és szívüket felemelték-e imában Istenhez, hogy kegyelméből részesítse őket Isten Szentlelkében és legyen bölcsességük képességeiket és eszközeiket munkába állítani a lelkek megmentéséért, akik különben elvesznek Krisztus nélkül? (Review and Herald, 1893. május 16.)
Ellen G. White
