„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.” (2Tim 2:3-4)
Már csak kevés ideig kell harcra buzdítanunk magunkat, mert Krisztus eljön és a lázadásnak az utolsó fejezete is lezárul. Még meg kell tennünk a végső erőfeszítéseket, hogy Krisztusért és országának előrehaladásáért dolgozzunk. Egyesek, akik a frontvonalon álltak és buzgón küzdöttek a betolakodó gonosz ellen, elestek őrhelyükön, mások bánatosan nézik az elesett hősöket. De nincs idő abbahagyni a munkát. Zárniuk kell soraikat, ki kell venniük a zászlót a mozdulatlan kezekből és újult erővel védeni az igazságot és Krisztus tiszteletét. Úgy kell védekezni a bűn és a sötétség erői ellen, mint még soha. Az idő erőteljes és határozott cselekvést követel meg azoktól, akik a jelenvaló igazságban hisznek. Elveikkel és példájukkal egyaránt tanítaniuk kell az igazságot.
Ha úgy tűnik, hogy Üdvözítőnk eljövetele késik, ha a csapások súlya alatt roskadozunk és a nehéz munka megviselt, türelmetlenül várjuk megbízatásunk végét és azt, hogy jutalmul eltávozhassunk a háborúból, akkor véssük emlékezetünkbe – s ez a visszaemlékezés tartsa féken zúgolódásunkat -, hogy Isten azért hagy még a földön bennünket, hogy viharok és konfliktusok érjenek, s így tökéletesítsük keresztény jellemünket. Azt akarja, hogy jobban megismerjük Istent, a mi Atyánkat és Krisztust, idősebb testvérünket és menjünk el a munkába a Mester szolgálatában és mentsünk lelkeket Krisztusnak, s végül boldogan halljuk e szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám, … menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25:21)
Légy türelmes, keresztény harcostársam! Még egy kevés idő, és aki eljövendő, el fog jönni. Már majdnem vége a megpróbáló várakozás, az őrködés és a panaszkodás éjszakájának. Hamarosan megkapjuk jutalmunkat, beköszönt az öröklét hajnala. Most nincs idő az alvásra és arra, hogy haszontalan sajnálkozásokba merüljünk. Aki most megkockáztatja az alvást, a jó cselekedetek gazdag lehetőségeit szalasztja el. Azt az áldott kiváltságot kaptuk az Úrtól, hogy kévéket gyűjtsünk a nagy aratásban; és minden megmentett lélek egy további csillagot jelent Jézus, drága Üdvözítőnk koronájában.
Ki olyan türelmetlen, hogy most letegye fegyverzetét? Ha még egy kicsit kitart a csatában, új győzelmeket arathat és új diadalemlékeket gyűjthet az örökkévalóságra. (Review and Herald, 1881. október 25.)
Ellen G. White
