Nincs vesztegetni való időnk

    „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer 8:20)

    Az Úr eljön. A föld történelme nemsokára lezárul. Felkészültél arra, hogy találkozz a föld bírájával? Tartsd eszedben, hogy „az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot”. (Jak 2:13) Milyen szörnyű lesz látni azon az utolsó nagy napon, hogy akikkel meghitt viszonyban voltunk, örökre el lesznek választva tőlünk; látni, hogy családtagjaink, talán gyermekeink elvesznek; látni, hogy akik otthonunkba látogattak, asztalunknál ettek, az elveszettek között lesznek. Akkor majd feltesszük magunknak a kérdést: „Vajon nem az én türelmetlenségem, keresztényietlen viselkedésem, vagy fegyelmezetlen énem okozta azt, hogy Krisztus vallása visszataszítóvá vált számukra?”

    A világot figyelmeztetnünk kell az Úr közeli eljövetelére. Nincs már sok időnk a munkára. Évek tűntek el az örökkévalóságba, amikor fejlődhettünk volna abban, hogy Isten országát és az ő igazságát keressük először és fényt árasszunk másokra. Isten most arra szólítja fel népét, mely nagy világossággal rendelkezik, melyre sok munkát bízott, s mely meg van alapozódva az igazságban, hogy úgy munkálkodjék önmagáért és másokért, mint még azelőtt soha. Használjátok fel minden képességeteket, állítsátok szolgálatba minden erőtöket, minden rátok bízott talentumotokat és minden Istentől kapott világosságotokat a mások hasznára. Ne próbáljatok prédikátorokká válni, de legyetek Isten szolgái!

    Amint a munkások egyre jobban megértik az igazságot, az annál ragyogóbb fényben fog tündökölni; s ha Isten Lelkének szent befolyása alatt áll elmétek, s így törekedtek arra, hogy megvilágosítsatok másokat, a ti figyelmetek is az örökkévaló dolgokra fognak irányulni. Az ilyen erőfeszítések közepette – melyeket az isteni világosságért mondott fohászok kísérnek – saját szíveteket is Isten kegyelmének élénkítő befolyása fogja dobogtatni; ragaszkodásotokat még több isteni buzgóság fogja hevíteni, és egész keresztényi életetek sokkal valóságosabb, komolyabb és imádságosabb lesz. Így váltok – mivel Krisztus lakozik szívetekben – Isten munkatársaivá. (Home Missionary, 1898. február 1.)

    Ellen G. White

    Nincs vesztegetni való időnk - 2019. „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer 8:20)
    Ellen White
    Az Istennel való közösség elősegíti a jó gondolatokat, a nemes törekvéseket, az igazság tiszta megértését és magasztos tervek készítését. Azokat akik ilyen formán lelküket Istenhez kötik, Ő elismeri fiainak és lányainak. Ök, folytonosan, feljebb és feljebb emelkednek, Istent és az örökkévaló dolgodat világosabban látják, addig, amíg Isten őket is a világosság és a bölcsesség csatornájává tudja váltóztatni a világ számára.

    Din aceeași categorie

    Sátán mesteri csalásai

    „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a...

    A hamis tudomány veszélyei

    „Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen, üres beszédektől és a hamis...

    Hamis elgondolások Istenről

    „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem...

    Az Írások félremagyarázása

    „…szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket...

    Publicate astăzi

    Porunca a cincea

    Nici măcar părinții nu sunt veșnici, vor pleca la odihna lor mai devreme sau mai târziu. Dacă ar fi mult să considerăm că le datorăm viața, le datorăm măcar grija și preocuparea pe care ni le-au oferit, atât cât s-au priceput ei, în pruncia noastră. Acum, cât încă este posibil, avem șansa să le ascultăm sfaturile sau rugămințile; acum putem să le aducem simple mulțumiri și să-i convingem că suntem bine, că ne gândim la ei și că sunt valoroși în ochii noștri. Cel mai important lucru pentru un părinte este acela de a-și ști copilul fericit.

    Dă-te la o parte!

    Am învățat că la vârsta ei eu îi pot fi doar prietenă, în niciun caz și conștiință. Dar cel mai mult am învățat să mă rog cu insistență și să mă dau la o parte din drum pentru ca Domnul să lucreze.

    În luptă, dar nu disperaţi

    Gândeşte-te la cunoscuta zicală: „Când Dumnezeu închide uşa, tot El deschide o fereastră”, care exprimă într-un mod informal gândul principal de astăzi. Dumnezeu mi ne lasă niciodată să ajungem la limită. Doar aşteaptă-L în credinţă pe Iahve şi îţi vei redobândi speranţa.

    Slujind continuu

    PROVOCARE: Gândește-te cum i-ai putea implica în slujire pe copiii tăi sau pe copiii din biserica ta! Fă un plan ca, în locul în care ești, micuțul Samuel să poată sluji împreună cu tine!

    Sátán mesteri csalásai

    „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a...