„Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; és én ő érettök odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem.” (Jn 17:18-20)
Mennyei Atyám, úgy jövök most hozzád, ahogy vagyok: szegényen, nélkülözve és benned bízva. Arra kérlek, hogy add meg nekem és ennek a népnek a kegyelmet, mely tökéletesíti a keresztény jellemet. Uram, meg fogod-e szánni ezt a népet? Világítson be fényed szívünk kamráiba és lelkünk templomába! Megváltóm, te véredet adtad örökségedért váltságul, hogy győzőkként léphessenek be Isten országába, ahonnan sohasem kell kijönniük. Áldd meg azokat, akik jelezték vágyukat, hogy neked akarnak szolgálni! Áraszd ki rájuk lelkedet!
Arra kérlek, mennyei Atyám, áradjon ki Lelked erre a népre. Tedd nyilvánvalóvá megváltó szándékodat! Érintsd szívüket és tedd nagyon szelíddé őket! Szentlelked által lágyítsd meg őket és segíts nekik észrevenni a munkát, melyet el kell végezniük szomszédaikért és a körülöttük szenvedő lelkekért! Ó, ébreszd rá őket felelősségükre! Bár megmosnák jellemruháikat és megfehérítenék azt a Bárány vérében! Átöleled-e őket kegyelmed karjaival? Kérleld őket Szentlelked indításai által, hogy próbálják meg kiárasztani fényüket azokra, akik még nem ismerik az igazságot! Tedd rendbe egyházadat ó, Uram, hogy munkálkodjanak a lelkekért! Megváltóm, nyilatkoztasd ki magad ennek a népnek! Fejezd ki irántuk való szeretetedet! Ó, tedd meg ezt! Tartsd meg népedet, hogy Sátán ne kényszerítse rájuk akaratát és útjait! Segíts nekik, hogy áttörjenek minden ellenálláson és végül Isten városában letehessék koronáikat Jézus lábai elé, akinek nevét minden dicsőség megilleti. Ámen.
(Review and Herald, 1908. július 16.)
Ellen G. White
