„Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által.” (1Kor 12:9)
A hit is Isten ajándéka. Hit által megérti és elfogadja az ember Isten szavát, s szívében elkötelezi magát Isten szolgálatára. Kit illet az ember értelme és szíve, ha nem Istent? Hit által Istennek ajánljuk fel a Tőle kapott értelmünket és energiánkat. Mindazonáltal, akik gyakorolják a hitet, nem önmaguknak szereznek jó hírnevet. Azoknak, akik olyan szilárdan hisznek a mennyei Atyában, hogy határtalan bizalommal fordulnak hozzá; akik hit által a síron túl is elérik az örökkévalóságot, hitvallást kell tenniük Teremtőjüknek: „Tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.”
Senkinek sincs joga arra, hogy önmagát sajátjának tekintse. Senki sem birtokol semmi jót, amit magáénak nevezhet. Mindenki és minden az Úr tulajdonát képezi. Minden, amit az ember a menny ajándékaként megkaphat, az is az Úré. Bármilyen ismerettel is rendelkezik, mely segíti, hogy Isten ügyében intelligens munkásként tevékenykedjék, azt is az Úrtól kapta, és tovább kell adnia embertársainak, hogy ezáltal ők is értékes munkások lehessenek. Akire Isten rendkívüli ajándékokat bízott, annak vissza kell vinnie az Úr tárházába azokat, amiket Tőle kapott, az Ő áldásaiból származó javakat osztogatván másoknak ingyen. És Isten így tudja őt megtisztelni és megdicsőíteni…
A menny által adományozott tehetségek nem szolgálhatnak önös érdekeket. Minden energiánk, adottságunk egy-egy talentum, melyek Isten dicsőségét szolgálják azáltal, hogy kamatoztatjuk az Ő szolgálatában. A lelki ajándékokat be kell fektetni a kincstárakba, hogy az Úr kamatostul visszakaphassa a néki járó részt. A talentumokat szolgálatra kaptuk; nemcsak azért, hogy önmagunkban megnyerőek legyünk, hanem hogy másokat is tanítsunk, akiknek bizonyos fokig hiányosságaik vannak. (Review and Herald, 1904. december 1.)
Ellen G. White
