„Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.” (1Kor 14:15)
Az Úr felszólítja népét különböző missziós feladatok vállalására, hogy vessék be a hálót a mélyvízbe. Annak a munkának, melyet szomszédaink és barátaink körében az Úr elvár tőlünk, csupán kis részét végezzük el. A szegények, betegek és gyászolók iránti kedvességgel és érdeklődéssel utat nyithatunk az igazságnak szívük felé. A szolgálat ilyen lehetőségeit nem szabad elszalasztani. Ez a legnagyobb missziós szolgálat, melyet csak megtehetünk. Az igazság szeretet- és részvétteljes bemutatása összhangban van Krisztus tanításával, melyet tanítványainak mondott, amikor elküldte őket az első misszióútra.
Szükség van azokra is, akik az éneklés ajándékát kapták meg. Az ének az egyik leghatásosabb eszköz, mely által a lelki igazságok az emberek szívéig hatolnak. Gyakran az ének szövege által megnyílnak a bűnbánat és a hit forrásai. A fiatal és idősebb gyülekezeti tagokat egyaránt nevelni kell arra, hogy induljanak el és hirdessék az üzenetet a világ számára. Ha alázatosan járnak, az angyalok velük mennek és megtanítják őket, hogyan imádkozzanak, énekeljenek és hirdessék az evangélium üzenetét a ma élő embereknek.
Fiatal férfiak és nők, vállaljátok a munkát, mellyel Isten megbízott bennünket! Krisztus megtanít, hogyan kamatoztasd adottságaidat nemes célokra. A Szentlélek befolyása alatt, amíg másokat tanítasz, értelmed megvilágosodik, s képes leszel úgy bemutatni az Ige szavait, hogy újnak tűnnek és rendkívül szépen hangzanak hallgatóidnak. Imádkozz, énekelj és hirdesd az Igét…
Isten azt akarja, hogy amit népe tőle megkap, azt tovább is adja a világnak. Elfogulatlan és önzetlen tanítványokként tovább kell adniuk, amit az Úr nékik adott. Ahogy bekapcsolódsz a munkába, bármilyen eszköz által éred is el az embereket, győződj meg afelől, hogy inkább elhárítod-e az előítéletet, mintsem megteremted azokat. Tanulmányozd át Krisztus életét, és az ő példája nyomán úgy munkálkodj, ahogy Ő tette. (Review and Herald, 1912. június 6.)
Ellen G. White
