„Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.” (1Kor 14:26)
Nagyszerű munkát kell elvégeznünk a Földön. Férfiaknak és nőknek meg kell térniük, nem a nyelveken szólás vagy csodák, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása által. Miért késleltetjük Isten művét, hogy segítsünk a világot jobbá tenni? Miért várunk csodákra vagy valamilyen drága felszerelésre? Bármilyen szerény is hatásköröd vagy egyszerű a munkád, ha a Megváltó tanításával összhangban munkálkodsz, feltárja önmagát rajtad keresztül és befolyásod lelkeket fog Őhozzá vezetni. Ő megbecsüli a szelídeket és alázatosokat, akik komolyan akarják őt szolgálni. Bárhol is dolgozunk, az üzletben, tanyán, vagy a hivatalban, törekednünk kell arra, hogy lelkeket mentsünk az Úrnak.
Vetnünk kell minden vizek mellett, úgy hogy megtartjuk lelkünket Isten szeretetében, és munkálkodunk míg nappal van, felhasználva minden eszközt, melyet az Úr szolgálatára kaptunk. Bármit teszünk, örömmel tegyük, s bármilyen áldozatot is kell hoznunk, azt is örömmel hozzuk. Ahogy minden vizek mellett vetünk, fel kell ismernünk a következő szavakban rejlő igazságokat: „aki bőven vet, bőven is arat.” (2Kor 9:6)
Mindenért a legfőbb kegyelemnek vagyunk adósai. Kegyelem által váltattunk meg, születtünk újjá és lettünk Jézus Krisztus örökösei. Tárjuk fel ezt a kegyelmet mások előtt is.
A Megváltó magához vonzza azokat, akik átalakulnak, és neve dicsőségére használja fel őket. Olyan eszközöket is felhasznál, akiket mások elkerülnének, és mindazokban munkálkodik, akik átadják magukat Őnéki. Örömmel fogadja azokat, akik látszólag reménytelenek, akiket Sátán megalázott és lealacsonyított; de Ő munkálkodott bennük és általuk, s kegyelme részeseivé teszi őket. Örvendezik felettük, és megmenti őket a szenvedéstől és a haragtól, mely az engedetleneket sújtja. Gyermekeit munkatársaivá teszi, hogy sikerrel végezzék be a munkát, s már ebben az életben is élvezzék drága jutalmát. (Review and Herald, 1905. január 5.)
Ellen G. White
