„Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként.” (ApCsel 20:19-20)
Istentől világosságot kaptam, hogy az üzenet hirdetőinek vállán nagy felelősség nyugszik. Felkészülve kell elindulniuk munkaterületükre, hogy megmagyarázhassák a Szentírást; és semmit sem tehetnek vagy szólhatnak, ami visszatartaná az áldást. Ha az Úrban bíznak, bármerre mennek, Isten angyalai tábort járnak körülöttük, olyan szavakat adva ajkukra, melyek fényt, reménységet és bátorítást nyújtanak a lelkeknek. Az üzenet hirdetői nélkül sokan soha sem hallanának az igazságról.
Az összes lelki ajándék között, melyet Isten nékünk adott, nincs nemesebb és áldottabb, mint a prédikálás ajándéka, ha a Szentlélektől van megáldva. Szóval győzzük meg az embereket, imádkozzunk, dicsérjük Istent és gazdag gondolatokat adjunk tovább a Megváltó szeretetéről. Ezzel a munkával az igehirdetők széthinthetik az igazság magvait, hogy Isten szavának világossága sokak értelmében felragyogjon.
Őszintén remélem, hogy senkiben sem támad az a benyomás, hogy mindez lealacsonyítja az evangélium hirdetőinek szolgálatát. Halljuk Pál apostol bizonyságtételét: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt, szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” (ApCsel 20:18-21) Az ékesszóló Pál, aki előtt Isten emlékezetes módon kinyilatkoztatta magát, házról házra járt alázatosan, sok könnyhullatással és kísértés közepette. (Home Missionary, 1896. november 1.)
Ellen G. White
