„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.” (Ef 4:11-13)
Az Úr földi küldötteinek különböző talentumokat adott eszközök, képességek és befolyás által, hogy ezeket az ajándékokat bölcsen kamatoztassák az Ő szolgálatában. Mindenkinek adott feladatot. „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul.” (Ef 4:11)
Miért lettek kijelölve ezek a különböző munkák? „A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére; hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Ef 4:12-15)
Ezen igeszakaszon keresztül is láthatjuk, hogy az Úr munkásokat jelölt ki. Munkájuknak határozott célja van, mely mellett elkötelezték magukat. Próféták, apostolok, evangélisták, lelkészek, tanítók, mindannyian „a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” munkálkodnak. Ez a cél nem méltó-e gondos figyelemre? Nem vesszük észre, hogy a gyülekezet néhány különleges feladatát elhanyagoltuk, így a tagok ezen a téren nem nyerték el Isten „tökéletesbítését”, melyet készségesen megadott volna? Ha a lelkészek teljesítették volna szolgálatukat, az egyház épült volna, és a tagok felkészültek volna a rájuk váró munkára. Az igazságot úgy mutatták volna be az emberek előtt, hogy az Úrnak lelke munkálkodott volna a szívekben, a bűnösök megbánták volna bűneiket, és megtérvén követték volna Krisztust. (Review and Herald, 1893. március 7.)
Ellen G. White
