„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jak 1:5)
Azok, akik azért kérnek, mert másoknak szeretnének adni, nem fognak csalódni. Isten megjutalmazza mindazokat, akik komoly hittel járulnak Őhozzá. Biztosít minket afelől, hogy az Ő fensége és korlátlan hatalma miatt ne kelljen nekünk félnünk. Még kegyelmesebben fog cselekedni, mint ahogy gondolnánk, ha kegyelmének zsámolyához jövünk. Egyrészt korlátlan hatalma, másrészt irgalmas jótékonysága által eleget tesz a hozzá küldött kéréseknek. Megígéri és kinyilatkoztatja, hogy kész meghallgatni imáinkat és meg is fogja tenni. Lehajol hozzánk, hogy atyai gondoskodásával felemeljen végtelen jóindulatához, mert a teremtés és a megváltás jogán az övéi vagyunk. Azt mondja: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, menynyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:13)
A szükségben lévők és a lelki éhezők sohasem kérnek hiába Istentől. Ezek szerint mondd, kinek az arca legyen ragyogóbb, derűsebb, napsugarasabb, ha nem azoknak, akik Isten Fia iránti hűségben élnek? A szűkölködők Őbenne megelégítettnek. De ne felejtsük el, hogy azoknak, akiket Isten megáldott az élet jó dolgaival, segíteniük kell a szűkölködőket, hogy ők is megelégítessenek. Istennel együtt kell munkálkodniuk. Ők az Ő sáfárai, és javaikat Isten művének előrehaladása érdekében kell felhasználniuk, hogy neve megdicsőülhessen.
Az Úr arra vágyik, hogy egyházát jósága közvetítő csatornájaként használhassa fel. Ha népe nyitva hagyná a csatornát s befogadná kegyelmének lelki és testi ajándékait, s mindezt továbbadná a szűkölködőknek, akkor a betegeket nem hanyagolnák el, s az árvák sem kiáltanának ételért, az özvegyek és árvák szíve pedig örömmel énekelne.
Isten a legdrágább ajándékot bízta az emberre. Ezt azért tette, hogy az ember továbbvihesse az ő adományait. (Bible Echo, 1901. augusztus 12.)
Ellen G. White
