„És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.” (1Tim 1:12-14)
Akik sikeresek szeretnének lenni a lélekmentésben, azokat a Szentlélek isteni befolyása kell hogy kísérje. De milyen keveset is tudunk az Isten lelkének munkájáról! Milyen keveset beszélünk a Szentlélek ajándékának fontosságáról, pedig csak a Szentlélek közbenjárása által kerülhet közelebb az ember Krisztushoz, és egyedül az Ő ereje által tisztulhat meg a lélek. A Megváltó ezt mondta: „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:8)
Megígérte egyházának a Szentlélek ajándékát, de milyen kevéssé értékeljük ezt. Milyen ritkán érezzük a Szentlélek erejét a gyülekezetben és milyen keveset beszélünk az embereknek az Ő erejéről. A Megváltó ezt mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim.” (ApCsel 1:8) Ennek az ajándéknak elfogadásával az összes többi a miénk lehet, mert Krisztus kegyelmének gazdagsága szerint kapjuk meg a Szentlélek ajándékát; és Ő kész arra, hogy megelégítsen minden lelket igénye szerint. Ezért hát ne elégedjünk meg csupán olyan kis mértékű áldással, mely megment a haláltól, hanem szorgalmasan kutassuk Isten kegyelmének bőségét.
Isten azt akarja, hogy átformáló ereje az egész egyházban érezhető legyen. Ó, bárcsak Isten ereje megnyugodnék a tagokon. Naponkénti áhítatra van szükségünk. Naponként kell kutatnunk az Írásokat, s komolyan kell imádkoznunk, hogy a Szentlélek valamennyiünket tegyen arra alkalmassá, hogy munkálkodhassunk az Ő szőlőskertjében. Senki sincs felkészülve arra, hogy nevelje és erősítse a gyülekezetet, ha még nem kapta meg a Szentlélek ajándékát. (Review and Herald, 1892. március 29.)
Ellen G. White
