„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette.” (Zsid 1:1-2)
A Biblia nem valami felérhetetlen, emberfölötti nyelven íródott. Jézus is magára öltötte az emberi természetet, hogy az embert ott érje el, ahol az van. Így a Bibliának is az emberek nyelvén kellett megjelennie. De minden, ami emberi, tökéletlen. Ugyanazt a szót különböző jelentésekben használják; külön szó sincs minden különálló fogalomra. A Bibliát gyakorlati célból adta Isten.
A különböző emberek különbözőképpen értelmeznek bizonyos fogalmakat. Nem egyformán értelmezik a kifejezéseket és a kijelentéseket. Némelyek úgy értelmezik a Szentírás kijelentéseit, hogy azok megfeleljenek saját gondolkodásmódjuknak. Az elfogultságok, az előítéletek, az indulatok különösen megnehezítik a megértést, összezavarják az értelmet még a szent iratok olvasása közben is…
A Bibliát a Szentlélektől ihletett emberek írták, de nem isteni gondolkodás- és kifejezésmódban, hanem emberiben. Isten nem úgy jelenik meg, mint író. Az emberek viszont gyakran használnak olyan kifejezéseket, melyek nem isteniek. De a Bibliában Isten nem foglalta önmagát szavakba, logikába, retorikába, szóképekbe. A Biblia írói nem Isten tollai, hanem íródeákjai voltak. Figyeljük meg az írók közti különbséget!
Nem a Biblia szavai az ihletettek, hanem az emberek, akik leírták őket. Az ihletettség nem az emberek szavaira és kifejezéseire vonatkozik, hanem magára az emberre, aki a Szentlélek befolyása alatt áll. A gondolatokat pedig a Szentlélek adja. De a szavak magukon hordozzák a személy jellegzetességeit. Az isteni gondolatok ezt hatják át. Az isteni értelem és akarat összevegyül az emberi értelemmel és akarattal, így lesz az emberi megnyilatkozásból Isten Szava. (Selected Messages, 1. kötet, 20-21. oldal)
Ellen G. White
