„És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.” (2Móz 3:2)
1896. március 20-án, pénteken korán ébredtem, körülbelül hajnali fél négykor. Miközben János evangéliumának 15. fejezetéhez írtam megjegyzéseket, hirtelen csodálatos csend szállt meg. Úgy tűnt, az egész szoba mennyei hangulattal telt meg. Úgy éreztem, egy szent Jelenlét tartózkodik szobámban. Letettem a tollam és várakoztam, hogy mit mond nekem a Lélek. Nem láttam senkit. Nem hallottam füllel észlelhető hangot, de mennyei Figyelőt éreztem magam mellett. Úgy éreztem, Jézus jelenlétében vagyok.
Nem vagyok képes jellemezni azt az édes békét és a fényt, amely betöltötte szobámat. Szentséges légkör vett körül, értelmemben pedig nagy fontosságú és jelentőségű ügyek vetődtek fel. Cselekedetek sora jelent meg előttem, mintha a láthatatlan Jelenlét beszélne velem. Az a dolog, amely felől előbb írtam, úgy tűnt, elveszett az elmém számára, helyette egy másik téma nyílt meg határozottan előttem. Nagy tisztelet és félelem szállt rám, ahogyan ezek a dolgok birtokba vették értelmemet. (Selected Messages, 3. kötet, 35-36. oldal)
Korán ébredtem csütörtökön hajnalban, úgy két óra körül. Szorgalmasan írogattam az igaz szőlőtő témájáról, amikor egy Jelenlétet kezdtem észlelni szobámban, éppúgy, mint már sokszor azelőtt. Minden gondolatom elszállt. Úgy tűnt, Jézus jelenlétében vagyok. Közölte velem mindazt, amiben oktatást kellett nyernem. Minden olyan egyértelmű volt, hogy nem lehetett semmit félreérteni. (Uo., 36. oldal)
Ellen G. White
