„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24:15)
Komoly érdeklődéssel várom azokat a tételeket és határozatokat, melyeket ez a konferencia meghoz (az 1901-es Generál Konferencia ülésszaka). Ezt a munkát már évekkel ezelőtt el kellett volna végezni, legalább tíz éve, amikor összegyűltünk tanácskozni, és Isten Lelke és ereje eljött gyűlésünkre, hogy bizonyítsa: Isten kész dolgozni népéért, ha az munkába áll… A világosság, melyet kaptam, megmutatta, hogy ennek a népnek magasabb szinten kell állnia minden más népnél a földön, hogy hűséges népnek kellene lennie, olyan népnek, mely helyesen mutatja be az igazságot. Az életükben megnyilvánuló igazság megszentelő ereje különbözteti meg őket e világtól. Erkölcsi méltóságot kellene gyakorolniuk, olyan szoros összeköttetésben a mennyel, hogy Izráel Úr Istene helyet tudna nekik biztosítani a földön.
Bár évről-évre ugyanezt a beismerést tették, de a népet felmagasztaló alapelvek nem nyilvánultak meg a műben. Isten tiszta világosságot adott arra vonatkozólag, hogy mit kellene és mit nem kellene tenniük, de ők eltávolodtak ettől a világosságtól. Számomra csoda, hogy oly nagy fejlődésen mentünk keresztül. Ez nem a mi igazságunk, hanem Istennek nagy kegyelme jóvoltából van, hogy nevét sehol a földön ne érje tiszteletlenség…
Isten Szavának kellene irányítania életünket. Szentelünk-e figyelmet az Igének? Az Ige helyét semmiképpen se vegyék át a bizonyságtételek, mert ezeknek az a feladata, hogy az elhanyagolt Igéhez vezessen benneteket, hogy táplálkozzatok Krisztus szavaiból, és élő hit által épüljetek a magatokhoz vett táplálékból. Ha Krisztusnak és az Ő szavának engedelmeskedtek, élet fájának leveleit fogyasztjátok, amely a nemzetek gyógyítására való. (General Conference Bulletin, 1901. április 3.)
Ellen G. White