„Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4:6-8)
Nem várom, hogy hosszú ideig éljek. Munkám majdnem teljesen elvégeztem. Mondjátok meg fiataljainknak, hogy azt akarom, szavaim ösztönözzék őket. Mégpedig arra az életre, amely legkívánatosabb a menny előtt, és hogy másokra gyakorolt befolyásuk is nemes legyen.
Éjjelenként különválogattam azokat a könyveket, amelyek nem előnyösek a fiatalok számára. Olyan könyveket kellene a kezükbe adni, amely tiszta életre ösztönözné őket, és rávezetné őket az Ige megnyitására. Ez világossá vált előttem már a múltban is, és bíztam benne, hogy majd el tudom nektek mondani és a lelketekre tudom kötni. Nem tehetjük meg, hogy fiataljainknak értéktelen olvasmányokat adunk. Olyan könyvekre van szükségük, amelyek áldásosak mind az értelemnek, mind a léleknek. Ezekre a dolgokra túl kevéssé figyelnek oda; ezért népünknek meg kell értenie azt, miről is beszélek.
Nem hiszem, hogy népünknek több bizonyságtételt kellene adnom. Megbízható embereink tudják, hogyan építsék a művet. De Isten szeretetével szívükben, szükséges hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássanak Isten dolgainak tanulmányozásában.
Nagyon aggódom afelől, vajon fiataljaink a megfelelő olvasmányokhoz jutnak-e, de hasonlóan az idősebbek is. Szemeinket szüntelenül az igazság vallásos vonzerején kell tartanunk. Meg kell nyitni értelmünket Isten szavának igazsága számára. Sátán akkor jön, amikor az emberek nem is gondolják. Nem elégedhetünk meg annyival, hogy a figyelmeztetés üzenete egyszer elhangzott. Újra és újra fel kell annak hangoznia. (Review and Herald, 1915. április 15.)
Ellen G. White
