„Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egy
akarattal mindnyájan a Salamon tornácában valának.” (ApCsel 5:12)
Krisztus gondoskodott arról, hogy egyháza egy átalakult testté váljék, melyet mennyei fény övez, és Immánuel dicsőségét birtokolja. Az Ő célja az, hogy minden keresztényt a fény és békesség légköre vegye körül. Nincs határa egy ilyen személy hasznának, aki félretette önmagát, aki helyt ad a Szentlélek szívet átalakító munkájának, és Istennek szentelt életet él.
Mi volt a Szentlélek kiáradásának eredménye pünkösdkor? A feltámadt Megváltó örömüzenetét eljuttatták az akkor lakott világ legvégső határáig. A tanítványok csordultig megtelt szívét mély és messze ható jóakarata hatotta át. Ez arra késztette őket, hogy a föld végső határáig elmenve, ily szavakkal tegyenek bizonyságot: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” (Gal 6:14) Amikor a Jézusban megnyilatkozott igazságot hirdették, a szívek engedtek az üzenet erejének. Az egyház nyájához sok megtért csatlakozott. A hitehagyók újra megtértek. Bűnösök csatlakoztak a hívőkhöz a drágagyöngy keresésében.
Akik egykor az evangélium legelkeseredettebb ellenségei voltak, most annak hithőseivé váltak. Beteljesedett a prófétai szó, mely szerint a gyenge olyanná lesz „mint Dávid” és Dávid háza „mint az Úr angyala” . (Zak 12:8) Minden keresztény testvérében a mennyei szeretet és jóindulat hasonlóságát látta. Egy akarat uralkodott. Ugyanaz a lelkület fűtötte őket. Egyedül csak arra vágytak, hogy jellemük Krisztuséhoz hasonló legyen, és hogy munkájuk által kiszélesítsék Isten országának határait.
Jegyezd meg, hogy csak miután a tanítványok teljes egységre jutottak és többé nem küzdöttek az első helyekért, azután töltetett ki a Szentlélek. Mindnyájan egy akaraton voltak. Minden nézeteltérést félretettek. A Lélek kiáradása után hordozott bizonyságtevésük is egyöntetű volt. (Review and Herald, 1908. április 30.)
Ellen G. White
