„Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint
asszonyoknak sokasága. Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket,
és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek
csak árnyéka is érje valamelyiket közülök.” (ApCsel 5:14-15)
Krisztus tanítványaihoz intézett utolsó szavai így hangzottak: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” (Mk 16:15) Miközben kezét áldásra nyújtotta feléjük, a mennybe emelkedett, mennyei angyalok seregétől övezve, akik azért jöttek, hogy elkísérjék őt Isten trónjáig. A tanítványainak adott utolsó megbízás alkalmas eszközzé tette őket arra, hogy örömüzenetét elvigyék a világ népeihez.
Ez volt Krisztus utolsó akarata és végrendelete követői számára, elsősorban azok számára, akik földi küldetésének évei alatt vele jártak, de azok részére is, akik az Ő szavukra hinni fognak Őbenne. A mennyben végzett első munkája összhangban áll a földön adott utolsó megbízásával; elküldte az Atya ígéretét rájuk. Pünkösd napján a Szentlélek kitöltetett az imádkozó tanítványokra, és bárhova mentek, mindenhol bizonyságot tettek a Szentlélek erejével.
Missziólelkületük nem ismert határt, és a tanítványok bizonyságot tettek a megfeszített és feltámadt Krisztusról, és meggyőzték a világot bűn, igazság és az elkövetkezendő ítélet felől. Ők pontosan azt tették, amit tenniük kellett, feltámadt Uruk utasításai szerint. Jeruzsálemben kezdték el az evangéliumot hirdetni, ott, ahol a legzűrzavarosabb elképzelések keringtek vele kapcsolatban, s ahol mint gonosztevőt feszítették keresztre. Háromezren fogadták el az üzenetet és tértek meg. Nem félemlítette meg őket sem üldöztetés, sem börtön vagy halál, hanem teljes bátorsággal hirdették tovább is az igazság igéit, amikor bemutatták a zsidóknak Krisztus munkáját, küldetését, szolgálatát, megfeszítését, feltámadását és mennybemenetelét; hívők pedig minden nap csatlakoztak az Úrhoz, férfiak és asszonyok egyaránt. (Review and Herald, 1894. november 6.)
Ellen G. White
